Hosszú ideje tartja magát a városi legenda, hogy a sok ujjropogtatás káros az az egészségre, például reumát okozhat. Sokakat már a hangjától is kiráz a hideg, de vajon mi is történik pontosan, és biztos, hogy az rossz nekünk?
Van, aki felszisszen, mikor végigroppantja az ujjait, mások megkönnyebbülnek. Általános szabály, hogy ha valami fáj, akkor ne csináljuk. De ha nem okoz fájdalmat akkor is ártalmas, ha ropogtatjuk az ujjízületeinket (vagy a vállunkat, a hátunkat, a nyakunkat)? Valószínűleg nem – derül ki a Vox cikkéből.
A lazítás ördögi köre
Az ízületekben van egy kis tér, amelyet az úgynevezett synovialis folyadék tölt ki: ennek az a feladata, hogy mozgáskor csökkentse a súrlódást. A synovialis folyadék gázokat is tartalmaz, oxigént, nitrogént és szén-dioxidot. Amikor egy ízületet megroppantunk, azzal megnöveljük a két csont közötti teret. Ez negatív nyomást eredményez, amely, mint a vákuum, a kitágult térbe pumpálja a synovialis folyadékot. A hang, amit hallunk, voltaképpen a folyadékbuborékok kipukkanása.
Ahhoz, hogy újra meg tudjunk roppantani egy ízületet, körülbelül húsz percet kell várni, ennyi idő, amíg a gázok visszatérnek az ízületi folyadékba. Ördögi kör ez: minél gyakrabban ropogtatunk egy ízületet, annál lazább lesz. És minél lazább, annál könnyebb lesz a jövőben ropogtatni.
Fotó: Thinkstock
Egy hatvan évig tartó kísérlet
Kérdés persze, hogy az ízületek lazasága egy kialakulóban lévő reumás artritisz jele-e. Donald Unger, az ujjropogtatás legelkötelezettebb kutatója szerint biztosan nem. Ungert még kamaszkorában figyelmeztette édesanyja, hogy az ujjropogtatástól ízületi gyulladása lesz. A kíváncsi fiú innentől kezdve több mint hatvan évig módszeresen ropogtatta az ujjait, de csak a bal kezén, a jobbat pedig békén hagyta összehasonlításképpen. Az eredmény? Egyik kezén sem alakult ki ízületi gyulladás.
Bár ez csak egy elszigetelt esettanulmány, a frissebb kutatások is egyetértenek Unger eredményeivel, azaz hogy nincs összefüggés az ujjropogtatás és a reumás fájdalmak között. Sőt, egy 2010-es, 215 alannyal végzett kutatás valójában azt az eredményt hozta, hogy azok, akik nem ropogtatták az ujjaikat, kicsivel még gyakrabban is szenvedtek reumától, mint azok, akik igen.
A ropogtatás azonban nem mindig mentes a káros következményektől: egy 1990-es, 300 emberrel végzett vizsgálat azt mutatta, hogy a túl gyakori ujjtördelés a kéz bedagadásához és csökkent szorítóerőhöz vezetett.
Egyéb reccsenések
Sok esetben azonban a hang, ami az ízületeinkből jön, nem is roppanás, hanem inkább egy pattanó hang, amelyet az ínak adnak ki, mikor elmozdulnak az izmokon vagy csontokon. Az ínak gumikötélként nyújtóznak az izmok és csontok között, és egy-egy ízület megmozdításakor olyan gyorsan mozdulnak, hogy ez akár hangot is adhat ki. Gyakran hallhatunk ilyesmit a térdek és bokák esetében, például ha épp le akarunk ülni, vagy éppen lépcsőzéskor.
Még egy oka lehet az ízületek ropogásának, az úgynevezett crepitus. Ez egy olyan, reccsenő hang, amelyet akkor hallunk, mikor a csont a porccal érintkezik. Leggyakrabban a térdnél fordul elő, és jobbára ártalmatlan.
Nem kell tehát aggódnunk, ha az ízületeink különös hangokat adnak ki – hacsak ez nem egy sérülés után kezdődött – ezek csak azt jelentik, hogy a testünk teszi a dolgát.
