Belföld

Olyan Svájcról álmodnak a magyarok, ahol Kádár a főnök

Kálmán Attila
Kálmán Attila

2017. 11. 03. 11:02

Felmérte egy kutatás, hogy miről álmodnak a magyarok. Elsősorban pénzről és nyugati életszínvonalról, de nagyon erős a Kádár-nosztalgia, abba a korba vágyunk vissza. A rendszerváltás utáni korszakot csődnek látjuk, de ha már választani kell, akkor a NER a kedvencünk. Szomorú tanulság, hogy az ország kétharmada már lemondott minden vágyáról.

A magyarok szeretnének 800 kilométerrel nyugatabbra – valahol az osztrák-svájci határon – élni: a Kádár-rendszer kiszámíthatóságában, biztonságában, társadalmi egyenlőségében, de Nyugat-Európa életszínvonalán.

Ez a magyar álom egy most megjelent kutatás szerint, amit a Policy Solutions és a Friedrich Ebert Stiftung közösen készített. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy létezik-e az amerikai álomhoz hasonló magyar álom, és ha igen, az milyen.

A válasz az, hogy létezik, de az nagyon távol áll az amerikaitól, ami valami olyasmiről szól, hogy származástól, társadalmi rétegtől, bőrszíntől, vallástól függetlenül bárki megcsinálhatja a szerencséjét. A baj persze nem az, hogy a magyar változat különbözik az amerikaitól, hanem az:háromból két magyar nem is álmodik semmiről.

A társadalom megöli az álmokat

Az emberek napi megélhetése, létbiztonsága olyan veszélyben van, hogy kevés ezen túlmutató álom van

– ismertette a legszomorúbb tanulságot Boros Tamás, aki a Policy Solutions stratégiai igazgatójaként a kutatás egyik vezetője volt. De már az is kiváltság, ha valakinek van egyáltalán bármilyen álma: a magyarok nagyjából egyharmadának vannak a jövőre vonatkozó álmai, egynegyedének voltak, de már nincsenek, végül egy másik bő egyharmad soha nem is álmodozott. Az álmodozás nem irracionális képzelgést jelent, hanem azt, hogy vannak-e valakinek olyan vágyai, tervei, amiket el akar érni, meg akar valósítani a jövőben.

Fotó: 24.hu / Bielik István
Fotó: 24.hu / Bielik István

Az adatokból az látszik, hogy minél fiatalabb valaki, annál inkább vannak még álmai.

Forrás: Policy Solutions – Friedrich Ebert Stiftung

A 30 éven aluliaknak még a háromnegyede, a harmincasoknak kicsit több mint a fele, de a 60 év felettieknek mindössze kilenc százaléka szokott álmokat szőni. A hatvan éven felüliek 58 százaléka azt állítja, soha nem is voltak álmai. Boros Tamás elmondta, hogy fiatalabb korban még nem függ az álmodozás a társadalmi státusztól, később azonban „kinyílik az olló”, és minél jobb helyzetben van valaki, annál valószínűbb, hogy vannak elérendő álmai.

Így nem meglepő, hogy ugyanannyi férfi sző álmokat, mint ahány nő, dea nők között sokkal többen vannak azok, akik csalódtak és feladták az álmodozást.

A legkiábrándultabbnak a legfeljebb 8 általánossal rendelkezők, mindössze 22 százalékuk szokott álmodozni, több mint felük pedig soha nem is szőtt álmokat. Az érettségizetteknél és a diplomásoknál sokkal jobb a helyzet, mint a lenti ábrán is látható.

Forrás: Policy Solutions – Friedrich Ebert Stiftung

A legoptimistábbak messze a nyugat-dunántúliak: közel felük szokott álmodozni; Közép-Magyarországon sem borúlátóak az emberek. A legpesszimistább emberek a legszegényebb régiókban élnek: Dél-Dunántúlon, Dél-Alföldön és Észak-Magyarországon.

Már Budapesten is mások az álmok – több pénz van, több munka

– mondta Ágnes Miskolcról, akivel interjút készítettek a kutatáshoz.

A párthovatartozás és az álmodozás összefüggéseit is vizsgálták a kutatók, de azt találták, hogy direkt összefüggés nincs a kettő között. Viszont azt találták, hogy a baloldali szavazók szoktak a legkevésbé álmodozni – az MSZP szavazók 12 százaléka, míg a DK-sok mindössze 5 százaléka álmodik a jövőjéről –, de ez a választók magasabb életkorával függ össze.

A kispártok (Együtt, Párbeszéd, Momentum, Magyar Kétfarkú Kutyapárt, Liberálisok) támogatói fiatalabbak, így nekik jóval inkább vannak álmaik, mint a baloldaliaknak. A fideszesek és a jobbikosok megbújnak a középmezőnyben.

Az imában 12, a kormány segítségében 3 százaléknyi magyar bízik

A magyarok az álmodozásban is két lábon járnak a földön: az álmaik megvalósítása érdekében a leggyakrabban tervet készítenek, melyet lépésről lépésre végrehajtanak

– áll a kutatást összegző tanulmánynak abban a részében, ami azzal foglalkozik, miként érik el álmaikat azok, akiknek vannak ilyenek.

A családtagoktól a megkérdezettek egynegyede kér segítséget, a szerencsére és a csodára 17 százalék vár, az imában 12 százalék bízik, a kormány segítségében 3 százalék, az ezotériában pedig 1 százalék bízik. Mindez azt mutatja, hogy tízből hat megkérdezett nem gondolja, hogy a saját erejéből meg tudja valósítani álmait.

A képzettség lényegesen befolyásolja, hogy valaki miként szeretne célt érni: míg a 8 általánossal rendelkező válaszadóknak csak a 14 százaléka, addig a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 62 százaléka készít tervet álmai eléréshez.

A fiatalok a kapcsolati tőkéjükben bíznak, a 40-es korosztály a szerencsében, a 60 felettiek egynegyede viszont már csak Istenben bízik.

Forrás: Policy Solutions – Friedrich Ebert Stiftung

A pártszimpátiát tekintve a Fidesz szavazótábora a második legtudatosabb választói csoport a mikropártok szavazói után, akiknek 56 százaléka készít tervet álmai eléréséhez. Némileg furcsa módon – bár itt ismét az életkor lehet a magyarázó tényező – az MSZP-sek és a DK-sok várják leginkább Istentől a segítséget.

Összességében kijelenthető, hogy a magyarok szűk többsége optimista álmai megvalósulásával kapcsolatban, hiszen a válaszadók több mint fele látja pozitívan a jövőjét: 14 százalékuk biztos álmai megvalósításában, emellett 38 százalékuk elképzelhetőnek véli, hogy meg tudja valósítani az álmait

– írják Borosék, de megjegyzik, hogy minden harmadik magyar kifejezetten pesszimista, ennyien nem számítanak álmaik elérésére.

Fotó: 24.hu / Bielik István
Fotó: 24.hu / Bielik István

Erre a kérdésre is igaz, hogy minél fiatalabb valaki,  vagy minél nagyobb a lakóhelye, annál optimistább. Például a budapestiek 22 százaléka biztos és 46 százaléka bizakodó vágyai beteljesülésével kapcsolatban, de a vidéki városokban élőknél ez az arány már csak 11 százalék és 43 százalék, míg a falvakban élőknél 14 százalék és 24 százalék.

Az Észak-Magyarországon élőknek mindössze 4 százaléka biztos abban, hogy megvalósulnak az álmai.

A baloldali szavazók sem sokkal derűlátóbbak: az MSZP-seknek csak a 7 százaléka, a DK-soknak mindössze 5 százaléka biztos álmai beteljesülésében.

Kádár a sztár

A kutatók azt is felmérték, melyik társadalmi korszakról álmodoznak a magyarok és azt találták, hogy

a válaszadók elsősorban a Kádár-rendszert látják pozitívan.

A harmadik magyar köztársaságot csak a lakosság egyötöde tekinti etalonnak, egyötödük pedig egyetlen korszakot sem tudott megnevezni, amelyet jónak tart.

Forrás: Policy Solutions – Friedrich Ebert Stiftung

A kádárizmus pozitív megítélése annyira elsöprő, hogy még a 30 évnél fiatalabbak között is csak egyetlen százalékkal többen választották a rendszerváltás utáni Magyarországot, pedig ők vagy egyáltalán nem, vagy csak 1-2 évet éltek a rendszerváltás előtt.

A 60 évnél idősebbeknek a 63 százaléka, a 8 általánossal rendelkezők 60 százaléka álmodozik a gulyáskommunizmusról. A fiatalabbak és a magasabb végzettségűek között ez az arány 30 százalék körül mozog.

Nem a diktatúra, egy erős vezető, vagy a börtönök hiányoznak a magyaroknak, hanem a kiszámíthatóság és a társadalmi egyenlőség fűti ez erős Kádár-nosztalgiát

– mondta Boros Tamás. Szerinte Nyugat-Európában az emberek a liberális demokráciát össze tudják kötni a gazdagodással, ezért népszerűbbek a demokratikus értékek, Magyarországon viszont – mint ebből a kutatásból is kiderült– a rendszerváltás utáni időszakot sokan nagy csődnek gondolják.

Fotó: 24.hu / Bielik István
Fotó: 24.hu / Bielik István

A magyarok lemondanak a jogállamiságról és a demokratikus értékekről, ha cserébe az állam viszonylagos jólétet biztosít nekik

– vonta le Boros a következtetést, amiből szerinte nem következik, hogy csak azzal lehet választást nyerni Magyarországon, ha valaki fűt-fát ígérget, de érdemes a társadalmi igényeknek, elvárásoknak megfelelően politizálni. A Kádár-nosztalgia ezen formája például a liberálisoknak nem jó hír, de a balosok a társadalmi egyenlőség harcos képviseletével sok szavazót gyűjthetnének.

Utáljuk a rendszerváltást és ami utána jött

A Kádár-korszakon kívül más időszakoknak nem volt túl nagy sikerük a megkérdezettek körében. Beszédes adat, hogy a legnagyobb arányban az elégedetlenek vannak, a magyarok egyötöde szerint egyik rendszerváltás utáni  kormány idején sem volt jó a magyaroknak. További 27 százalék nem tudott vagy nem akart válaszolni erre a kérdésre. Összesen a magyarok alig több mint fele akart egyáltalán választani a rendszerváltás utáni kormányok közül.

Akik választottak a kormányok közül, azok a második és a harmadik Orbán-kormányt (2010- ) ítélték a legjobbnak. A második helyre a Horn-kormány futott be, a bronzérem pedig az első Orbán-kormányé lett. Az Antall-, a Medgyessy-, a Gyurcsány- és a Bajnai-kormányt szinte senki nem sírja vissza.

Forrás: Policy Solutions – Friedrich Ebert Stiftung

A rendszerváltás utáni időszak iránti elégedetlenség arányosan csökken az iskolai végzettség növekedésével: a 8 általánossal rendelkezők egynegyede egyik kormányt sem tartotta megfelelőnek, a diplomások között ez az arány már csak 15%.

A NER-t elsősorban a vidéki városokban szeretik, míg az első Orbán-kormány és a Medgyessy-kormány a budapestiek körében népszerűbb, mint vidékiek között. Horn Gyuláékat elsősorban a falvakban élők tartották a legjobb kabinetnek.

Ugyanakkor egyik kormány megítélése sem bírja a többség támogatását, bár a magyarok nem is várják a kormányoktól, hogy segítsék álmaik elérést, mindössze 17 százalékunk gondolkozik így. Ennél még az EU-tól is többen várják, hogy előremozdítsa a sorsukat, de elsöprő többségünk (a megkérdezettek több mint kétharmada) a családban bízik, mint ami majd segít álmaink elérésében.

Ha kétszer ennyi pénzünk lenne, elégedettek lennénk

Milyen is tehát a magyar álom? – teszik fel a kérdést a kutatók a tanulmány végén. A válasz pedig úgy hangzik, hogy

elsősorban anyagi jólétre és egészségre vágyunk, melyet a saját értékeink és a nyugatos értékek kombinációjával kívánunk elérni. A saját személyes jóléte, biztonsága érdekli a magyarok elsöprő többségét, nem pedig az ország egészének a sorsa.

Boros Tamás elmesélte, hogy a kutatáshoz készített interjúkban igyekeztek mindenféle vágyat feltérképezni, de az interjúalanyok társadalmi pozíciójuktól függetlenül mindig visszakanyarodtak a pénzkérdéshez. Az önmegvalósítás vagy az ország érdeke csak ezután jött képbe, ha egyáltalán képbe jött, ami ritkaság számba ment.

Mégpedig azért, mert a legtöbben arról álmodoznak, hogy körülbelül kétszer annyi pénzt keressenek, mint jelenleg.

Fotó: 24.hu / Bielik István
Fotó: 24.hu / Bielik István

Azonban senki ne gondoljon álomfizetésekre: a válaszadók mindössze 12 százaléka felelte azt, hogy 500 000 forintnál nagyobb összegből tudná csak fedezni a kiadásait, amennyiben álmai életét élhetné. A magyarok 28 százalékának nettó 300 000-500 000 forint közötti összegre lenne szüksége álmai életéhez, 36 százalékának 200 000-300 000 forint. 14 százalékának elég lenne mindössze egy 100 000 és 200 000 forint közötti összeg.

A kétszeres szorzó úgy jön ki, hogy 2016-ban az Eurostat szerint a medián jövedelem nettó 124 000 forint volt, az átlagkereset nettó 192 000 forint.

A fizetési vágyakban persze vannak különbségek: ez a kutatás is kihozta azt, amit egy nem túl régi kutatás szintén pedzegetett, hogy a fiatalok sokkal több pénzt szeretnének keresni.  A huszonévesek és a harmincasok között találunk kiemelkedően nagy arányban olyanokat (16% és 19%), akik 500 000 forint felett szeretnének keresni.

Kétszázezerrel kevesebbet fognak keresni a fiatalok, mint amire számítanak
A mostani pályakezdők túlértékelik, mennyit fizetnek ma Magyarországon a munkáért. Pedig nem a munkából van hiány, hanem a munkerőből. De akkora, mint a kilencvenes évek elején volt.

Magyar álom? Legyen középosztály. Mindenkinek 1000 eurós fizetés. És akkor nem marnánk egymást

– mondta például István Győrből a kutatóknak, de a helyzet ennél némileg bonyolultabb, amit a budapesti Katalin szavai foglalnak össze a legjobban:

Gazdaságilag jussunk oda, ahova Nyugat-Európa, ne kulturálisan!

Boros elmondta, hogy a kormánypropaganda hatása jól tetten érhető abban, hogy pártpreferenciától függetlenül „nemzeti konszenzus van abban, hogy nem akarunk bevándorlókat”, és sokan visszhangozták, hogy hanyatlik a Nyugat, de nem gazdaságilag, hanem a bevándorlás miatt egyéb tekintetben.

Ettől függetlenül a magyarok elsöprő többsége nyugati orientációjú, Keletre alig-alig tekint valaki, viszont az Unión belül „sajátos magyar útról” álmodozik. Azaz gazdag és egyenlő, viszont etnikailag homogén országot szeretnének a legtöbben.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kecskemét, 2017. március 3.
Stadler József akasztói vállalkozó az ellene költségvetési csalás bûntette és magánokirat-hamisítás vétsége miatt indított büntetõper tárgyalásán a Kecskeméti Törvényszéken 2017. március 3-án. A bíróság a vádlottat öt év börtönbüntetésre ítélte.
MTI Fotó: Ujvári Sándor

Meghalt Stadler József

Kommentek

Kecskemét, 2017. március 3.
Stadler József akasztói vállalkozó az ellene költségvetési csalás bûntette és magánokirat-hamisítás vétsége miatt indított büntetõper tárgyalásán a Kecskeméti Törvényszéken 2017. március 3-án. A bíróság a vádlottat öt év börtönbüntetésre ítélte.
MTI Fotó: Ujvári Sándor
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.