Munka helyett frontszolgálat
Az elmúlt másfél évben egymás után kerültek nyilvánosságra azok az esetek, amelyekben afrikai állampolgárokat oroszországi munkával, szakmai képzéssel vagy biztonsági tréninggel csábítottak ki, majd rövid időn belül azt közölték velük, hogy a valódi „munkalehetőség” a katonai szerződés.
A kenyai parlament elé került hírszerzési jelentés szerint mintegy ezer kenyait toboroztak így Oroszország oldalára; a visszatérők arról számoltak be, hogy Hasonló ügyek kerültek elő Ghánában is, ahol a külügyminiszter 272 érintettről és legalább 55 halottról beszélt, míg Dél-Afrikából több, hamis ígéretekkel kivitt férfit kellett diplomáciai úton hazahozni.
Moszkva következetesen azt állítja, hogy nem kényszerít senkit: a kenyai orosz nagykövetség tagadta a vádakat, Szergej Lavrov külügyminiszter pedig márciusban úgy fogalmazott, hogy Oroszország
nem kényszerít senkit a besorozásra,
és a külföldiek önként írják alá a szerződéseket. A probléma éppen az, hogy az „önkéntesség” jogi látszata sokszor megtévesztő körülmények között jön létre: nyelvi akadályok, hamis állásígéretek, vízumközvetítők, eltűnő okmányok és jogi kiszolgáltatottság mellett.
Nem csak katonák, hadiipari munkások is
A történet ráadásul nem csak a frontra küldött férfiakat érinti.
