Belföld
Budapest, 2015. december 2.
Az Újbuda Prizma Közhasznú Nonprofit Kft. megváltozott munkaképességű munkavállalója dolgozik egy XI. kerületi nyomdai kötészetben 2015. december 2-án. Az ENSZ 1992-ben nyilvánította december 3-át a fogyatékossággal élő emberek világnapjává, hogy felhívja a figyelmet a baleset, betegség, vagy katasztrófa következtében fogyatékossá vált emberek problémáira.
MTI Fotó: Mohai Balázs

Szép csendben megharmadolták a megváltozott munkaképességűek fizetését

Mázsár Tamás
Mázsár Tamás

újságíró. 2017. 06. 03. 08:30

Korábban a témában:

Nemrég írtunk egy anyáról, akinek 47 éves lánya értelmileg akadályozott. Békéscsabán egy nappali ellátást is nyújtó intézményben van hétköznaponként, ahol eddig munkarehabilitációban foglalkoztatták több társával együtt napi négy órában.

Az anya beszámolója szerint lánya április 1-jéig a minimálbér 30 százalékát kereste meg négy órára vetítve. Ez azt jelentette, hogy ha minden nap dolgozott, akkor 34425 forintot keresett.

Áprilistól viszont már csak havi 14256 forintot kap a szőnyegszövésért.

Ennek oka a szociális ellátásokról szóló törvény módosítása. Következménye pedig, hogy az intézményen belüli szociális foglalkoztatás március 31-ével megszűnt, helyébe április 1-jétől a fejlesztő foglalkoztatás lépett.

Egy fogyatékossággal élő személyek számára szociális szolgáltatásokat működtető szervezet – a neve elhallgatását kérő – elnöke a 24.hu-nak elmondta, a változások a megváltozott munkaképességű dolgozók díjazását is érintik. Továbbra is lehetséges munkaviszony keretében a foglalkoztatás, ez esetben a Munka Törvénykönyve szerint fizetnek.

A változások a korábban munkarehabilitációs foglalkoztatásban, áprilistól pedig a szociális törvény szerinti fejlesztési jogviszonyban foglalkoztatott munkavállalókra is vonatkoznak.

A jogszabályok megváltozása előtt a ő díjazásuk így alakult:

  • a munkarehabilitációs díj havi összege nem lehetett kevesebb a mindenkori kötelező legkisebb munkabér – az idén 127500 forint – 30 százalékánál.
  • Ráadásul április 1-je előtt minimum óraszámot is megszabtak, legkevesebb 4 órát lehetett foglalkoztatni a fogyatékossággal élő, a pszichiátriai beteg, a szenvedélybeteg és a hajléktalan személyeket.

Az új törvény elfogadása után viszont már nincsen minimum óraszám, egyenlőtlen napi munkaidő beosztás is lehetséges, akár egy napi órát is dolgozhatnak majd.

A bérezésben is változás történt, az új rendszerben a fejlesztési foglalkoztatási óradíj összege nem lehet kevesebb a mindenkori kötelező legkisebb órabér – jelenleg 733 forint – 30 százalékánál.

Ez azt jelenti, hogy ugyanazért a munkáért, amit néhány hónappal ezelőtt végeztek, harmadannyit kaphatnak most a ledolgozott órákra.

Igaz, ennél adhatnak többet is, ez a foglalkoztatótól függ. A bérezéssel kapcsolatban a szervezet vezetője azt nyilatkozta, meghasonlott helyzetben van, hiszen egyrészről ő is érintett. Gyermeke autista, igaz, még nem résztvevője ennek a rendszernek, nem foglalkoztatott. Ugyanakkor azt gondolja, a munka mindenkinek büszkeséget okoz, ráadásul azt is mondjuk, így lesz az ember a társadalom hasznos és elismert tagja.

Ehhez képest most fele- vagy harmadannyi juttatásban részesülnek ezek az emberek, ami bárkit rosszul érintene.

Az összeget elenyészőnek nevezte, ráadásul sokan, például az autisták, nem tudják megfogalmazni a problémáikat.

Viszont azt is látni kell szerinte, hogy milyen segítséggel, milyen értéket tudnak előállítani azok, akik a fejlesztő foglalkozásban vesznek részt.

Ezeknek a fejlesztő foglalkoztatást biztosító szolgáltatóknak a jelentős hányada nem tud megfelelő mennyiségű, piacképes és nyereséges terméket létrehozni, így nem is tudnak komoly profitot teremteni. Forrásaik jelentős része állami támogatásokból áll.

A cél, úgy látja, az volt, hogy a foglalkoztatottaknak nagyobb mozgásterük legyen, ne kötődjenek egy intézményhez.

Arra a kérdésünkre, hogy a gyakorlatban mennyire működik az új rendszer azt mondta:

Egyelőre még nem látja pontosan, de azt ígéretesnek tartja, hogy a pályázatokból látszódik: jó néhány új szolgáltató is belépett.

Kerestük az Emberi Erőforrások Minisztériumát és a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalt is, hány embert érint ez a törvénymódosítás. Az Emmitől azt is megkérdeztük, mi volt a céljuk a változtatással.

A minisztérium válaszában azt írta:

Aki eddig teljes munkaviszonyban volt foglalkoztatva annak a munkarehabilitációt érintő törvénymódosítás során sem csökkenhet a bére. Ha mégis ilyen előfordul, akkor kérjük az érintetteket, forduljanak a munkáltatójához, illetve az intézményen kívül megkereshetik az ellátottjogi képviselőt, aki jogaik gyakorlásában segítséget nyújt, és a kormányhivatalt, amely rendszeres ellenőrzést végez az intézményekben, és panasz esetén soron kívül eljár.

Arra viszont – gyaníthatóan nem véletlenül – nem tért ki a minisztérium, hogy mi van azokkal, akik nem teljes munkaviszonyban vannak. Arra sem kaptunk választ, hogy a változás hány embert érint, de a törvénymódosítási javaslatból az látszik, sokak életét befolyásolja majd:

Fejlesztő foglalkoztatásban részesülhet a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig a fogyatékos, a pszichiátriai beteg, a szenvedélybeteg és a hajléktalan személy.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.