III. Béla magyar király 829 éve, 1196. április 23-án hunyt el. Bár kevésbé ismert, III. Béla az egyik legjelentősebb Árpád-házi uralkodónk volt, aki alatt Magyarország igazi nagyhatalommá vált, ezért Nagy Béla néven is szokták emlegetni.
Kis híján bizánci császár vált belőle
Béla 1148 körül született II. Géza magyar király és a kijevi nagyfejedelem lánya, Eufrozina királynő másodszülött fiaként. Bélát apja nem királynak szánta, hanem politikai túsznak akarta adni Bizáncba, hogy féken tartsa I. Manuél bizánci császárt, aki hűbéresévé akarta tenni Magyarországot. Nagyjából 15 évesen került a bizánci udvarba, ahol egyáltalán nem túszként bántak vele – írja a Múlt-kor.
Ezzel együtt remek neveltetésben részesült, és fiatalon bepillantást nyerhetett a nagyhatalmi politika és egy a Magyar Királyságnál hatalmasabb állam működésébe. Béla idővel megkapta az Alexiosz nevet, és szívben annyira bizáncivá vált, hogy még saját bátyja, a III. Istvánként trónra kerülő királyunk ellen is hadat viselt.
Ahhoz, hogy ennyire jó kapcsolat alakult ki Manuél és Béla között, feltehetőleg annak is köszönhető, hogy távoli rokoni kapcsolatban álltak egymással, a bizánci uralkodó ugyanis Szent Piroska Árpád-házi magyar királylány fia, Szent László király unokája volt. A császárnak 1169-ben azonban fia született, és ezzel Béla minden addigi kiváltságát elvesztette. Bátyja 1172-es halálával viszont megnyílt előtte az út a magyar trón felé.
Nagyhatalommá tette Magyarországot
A testvére halála után hazatérő Bélát sokan bizalmatlanul fogadták, mert bizánci ügynöknek tartották. Trónra lépését saját anyja és öccse, Géza is ellenezte, Lukács esztergomi érsek pedig egyenesen megtagadta megkoronázását. A pápa parancsára azonban mégis királlyá avatták, 1173 januárjában ülhetett trónra.
A sikeres hadjáratok nyomán a Magyar Királyság valódi Közép-Európai nagyhatalommá vált, amelynek bevétele egyes számítások szerint az angol és francia királyok jövedelmével vetekedhetett. Eközben Béla pedig az államigazgatást is modernizálta: felállította a kancelláriát, amelynek köszönhetően a hivatalos állami ügyeket írásban rögzítették. A kancellária megteremtése az írásbeliség robbanásszerű fejlődésével is együtt járt.
Béla uralkodása idején keletkezett a legkorábbi ismert latin betűs magyar szöveg, a Halotti beszéd és könyörgés, és a király jegyzőjeként dolgozhatott a titokzatos Anonymus, a Gesta Hungarorum című történeti mű szerzője, amely az őshazából való kivonulástól Szent István koráig taglalta a magyarok történetét.
III. Béla 1196. április 23-án halt meg Székesfehérvárott, körülbelül 48 évesen, csaknem 25 évnyi uralkodás után. A trónon elsőszülött fia, Imre követte. Albericus francia krónikás szerint felmerült a gyanú, hogy a királyt Kalán pécsi püspök mérgezhette meg, akitől elvette a horvát–dalmát területek kormányzását.
