Tudomány

Veszélyes fajok ugródeszkája lehet Budapest

Rigó Attila
Karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum) a csepeli gyártelepen.
Rigó Attila
Karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum) a csepeli gyártelepen.
Számos olyan, behurcolt növényfaj él Budapesten, amelyek a város védelmében „felerősödve” vagy alkalmazkodva országos invázióba kezdhetnek. A városi környezet ugródeszkaként szolgálhat idegenhonos élőlényeknek, miközben elképesztően érdekes ökoszisztémák alakulnak ki: egy falrepedésben akár nagyobb lehet a fajgazdagság, mint a legegészségesebb természetes élőhelyen.

Ha a természetben összefutunk egy tetőtől talpig túrafelszerelésbe öltözött emberrel, a kezében jegyzetfüzettel, nagyítóval, növénypréssel, bizonyára érdeklődve figyeljük, vajon milyen adatgyűjtést végez. Amikor viszont ez a „jelenség” egy lakótelepen, netán a Váci utca közepén hasal egy repedést vizsgálva, vagy az omladozó házfalat pásztázza 10 centiről, az emberek többsége másként reagál. Van, aki kedvesen érdeklődik, hogy mit keres, mások útba igazítják, melyik fát kellene kivágni, ha már végre ideküldte az önkormányzat, megint mások pedig szánalomból cigivel kínálják.

A meglehetősen fura szerzet az utóbbi években csaknem napi szinten rótta Budapest utcáit, parkjait, bekéredzkedett kertekbe, társasházak udvarába, vasúti töltéseken, rozsdatemetőkben kóborolt. Ő Rigó Attila botanikus, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos segédmunkatársa, és hiánypótló munkát végez: azt vizsgálja, milyen növényfajok fordulnak elő spontán módon a fővárosunkban, illetve hogyan kerülnek be és telepednek meg idegenhonos növények a városban.

Egész Budapestet feltérképezték

Jelenleg a Föld lakosságának több mint fele városokban él, és ez az arány folyamatosan növekszik. Az urbanizáció egyre komolyabb természetátalakító tényező, akár a területfoglalást, akár a szennyezőanyagok vagy az üvegházhatású gázok kibocsátását nézzük. Gyakran találkozunk olyan hírekkel is, hogy egyre több állat költözik ebbe a környezetbe – csak a példa kedvéért, nyest, róka, vaddisznó, számos madárfaj, borz stb. Ezek az állatok rengeteg élelmet, búvóhelyet és nyugalmat találnak, ezáltal úgynevezett fitneszelőnyre tesznek szert a „vadonban” maradt társaikkal szemben.

Branstetter Sándor / MTVA Vadveszélyre figyelmeztető táblát helyeztek el egy fa törzsére Újpesten, az Izzó lakótelepen, az Ugró Gyula soron.

Ritkán gondolunk bele, de a városok a növények számára is egészen egyedi élőhelyet jelentenek: a zavartság, a tápanyagtöbblet, a városi hősziget jelensége sajátos, új tulajdonságokkal bíró, változatos ökoszisztémát eredményez.

Egy európai főváros, mint Budapest az elképesztő méretű áru- és személyforgalom központja, az idegenhonos fajok szándékos és véletlen behurcolása így igen gyakran megtörténik. Az emberi tevékenység nyomán tehát városaink az idegenhonos élőlények megtelepedésének forrópontjai lehetnek.

Néhány idegenhonos faj első előőrs-populációi megerősödhetnek városi környezetben, majd ezek a faj későbbi, széles körű terjedését segíthetik azzal, hogy állandó szaporítóanyag-forrásként szolgálnak. Továbbá az utak, vasutak és egyéb, az emberek és áruk szállítására szolgáló csatornák hálózata bőséges lehetőséget kínál a szaporítóanyagok gyors terjedésére

– mondja a 24.hu-nak Rigó Attila. Hozzáteszi: emellett sok város (Budapest is) vízfolyások mentén helyezkedik el, amelyek szintén folyosókat biztosítanak a nem őshonos fajok terjedéséhez.

Ezért bírnak alapvető fontossággal a városokban folyó botanikai, zoológiai és ökológiai vizsgálatok, amelyek világszerte megszaporodtak az elmúlt évtizedekben. Hazánkban a közelmúltban ért véget Pécs florisztikai feltárása, míg Budapest 2018-ban kezdődött flóratérképezése a finisben jár. Rigó Attila és Barina Zoltán, a WWF szakértője a főváros minden kerületét érintve eddig 1600-nál több utcaszakasz és egyéb közterület részletes térképezését végezte el.

Elképesztően gazdag növényvilágot tártak fel, miközben bőven lehet okunk aggodalomra is. Közel 1000, spontán növő (tehát nem tudatosan, dísz- vagy haszonnövényként ültetett) fajt azonosítottak,

ezeknek csaknem harmada nem őshonos Magyarországon, és számos olyat is felfedeztek, amelyeket ezidáig nem jeleztek hazánk területéről.

Rigó Attila Gímnyelvű fodorka (Asplenium scolopendrium) egy belvárosi gangos ház udvarán.

Felkészül, megedződik és elindul

A városi hőszigethatás elsősorban humánegészségügyi tényezőként szokott szóba kerülni. Arról van szó, ugye, hogy az árnyékmentes beton- és aszfaltfelületek a nyári napsütésben sokkal jobban felmelegszenek, mint a növényzettel takart felszín. Ez a nyári hőhullámok idején jelentősen fokozza az emberi szervezetre nehezedő nyomást, megnő az idő előtti halálozások száma. A jelenség természetesen egész évben jelentkezik, a telek is jóval melegebbek a falak között, a városok éves átlaghőmérséklet több Celsius-fokkal haladja meg a környezetükét.

Tegyük fel, hogy egy melegkedvelő faj bejut Budapestre, mondjuk egy turista cipőjén, ruházatában, kertészeti növények földlabdájában, millió és millió alkalom és útvonal adódik. Lehet, hogy a magyar tél megölné az adott egyedet, a mag képtelen lenne a csírázásra, de a városi magasabb hőösszeg védelmében mégis túlél és szaporodik.

A körülmények a városon kívül nem ideálisak számára, azonban elképzelhető, hogy idővel kiszelektálódik a fajon belül egy olyan vonal, amelynek már optimális a magyar klíma, és készen áll a terjedésre

– fogalmaz a botanikus.

Ebben az esetben Budapest egyfajta ugródeszkaként járulhat hozzá idegenhonos fajok inváziójához, remek példa a szubtrópusi eredetű aszályfű. A XX. század elején Győrben és Budapesten tűnt fel néhány példány, a botanikusok csodájára jártak, mint kuriózum: ma országszerte elterjedt, a főváros vonatkozásában pedig a 11. leggyakoribb spontán növő növény. Időben közelebbi példa lehet a fakó palka esete: ez a növény kertészeti forgalomban van, sokáig csak városokban és egyéb emberi hatás alatt álló helyeken találták, azonban már megtalálható a városoktól távol, a Duna partján is. A folyó vízrendszerébe bekerülve a faj gyorsan terjedhet, veszélyeztetve az árterek természetes növényközösségeit.

Elég, ha csak egy sikeres lesz

Amennyiben a közeli jövőbe tekintve a növényi invázió szempontjából legveszélyesebb fajokat keressük, akkor Rigó Attila szerint az évelő, nagytermetű füvek között kell ezt tennünk, amelyeket mind a Főkert, mind magánszemélyek gyakran ültetnek. Közülük is azok a fajok adnak okot a legtöbb aggodalomra, amelyek a hazaihoz hasonló klímáról származnak, számukra Budapest mintegy ugródeszkaként szolgál a széles körű terjedéshez.

Ezek óriási károkat okozhatnak a természetes élőhelyek elözönlésével, mert kiszoríthatják az őshonos fajokat. A kertek lehetőségei véget érnek a kerítésnél, a felelősségük azonban nem

– emeli ki Rigó Attila.

Hozzáteszi, néhány alapvető tulajdonsággal persze tisztában vagyunk – mint például a nagy maghozam, a húsos, madarak által kedvelt és terjesztett magok, a jó terjedőképesség –, de jelenleg még nem ismerjük a pontos okait annak, hogy egy-egy növény mitől válik özönnövénnyé. A legfontosabb talán, hogy ezek a fajok a számukra új ökoszisztémába kerülve elveszítik a természetes ellenségeiket, így versenyelőnyből indulnak az őshonos, hasonló igényű fajokkal szemben.

Az említett díszfüvek éppen ilyenek, ezért tekinthetünk rájuk veszélyforrásként. Rengeteg ilyen fajt ültetnek Budapesten, ezek közül már több is spontán terjedésnek indult a városi útszéleken, járdarepedésekben stb. Többségük nem is fogja elhagyni a várost, azonban

elég, ha csak egyikük elég sikeres lesz, kikerül például a Budapest környéki dolomit-sziklagyepekbe, és kiszorítja onnan az őshonos gyepalkotó füveket.

Ezért is nagyon fontos a városi flóra minél alaposabb ismerete, amely a kockázatok felmérését segíti, és végső soron elvezethet az érintettek önkorlátozásához, illetve a szakértő szerint akár néhány ilyen faj forgalmazásának korlátozásán is el kellene gondolkodni.

Rigó Attila Egy díszdohány faj (Nicotiana sylvestris) kivadult egyede a csepeli ipartelepen.

A potyautas veszélyesebb

De messze nem csak a kereskedelmi forgalomban kapható fajok rejtenek kockázatot, sőt, e szempontból érdemes elválasztani egymástól a szándékosan behozott és a véletlenül felbukkanó fajokat.

Az árusítással foglalkozó kertészetek és a parkokat kezelő cégek figyelembe veszik az uniós és hazai szabályozást, magyarán nem forgalmaznak és nem telepítenek idegenhonos és már bizonyítottan inváziós növényeket – ezen a listán például olyan fajok szerepelnek, amelyek ellen az EU tagállamai vállalták a közös fellépést. Ehhez képest ott vannak az úgynevezett potyautasok. Reális forgatókönyv, miszerint valaki az USA-ba látogat, kirándul a Sziklás-hegységben, és a zoknijába tapadt néhány apró fűmaggal jön haza. Itthon kimossa, kiteregeti, a magot kifújja a szél, valahol lepottyan a földre.

Ha ezek után kicsírázik, a növény pedig terjedni kezd, akkor értelemszerűen olyan remek képességekkel rendelkezik, hogy jó eséllyel senki nem fogja tudni megállítani.

Ugyanez igaz az áruforgalommal érkező potyautasokra, a gabonaszállítmányokba keveredett gyomok magjaitól a dísznövények földlabdájában elbújókig.

Néhol nagyobb a fajgazdagság, mint a természetben

Összességében azonban fővárosunk flórája egy csodálatos világ. Rigó Attila hosszan sorolja a botanika számára is új, érdekfeszítő növény-előfordulásokat, társulásokat, élőhelyeket. Itt és most önkényesen a páfrányokat választjuk, nem utolsó sorban felbukkanásuk rendhagyó helyszíne miatt.

Nagyon ősi, több száz millió éves csoportról van szó, már a dinoszauruszok megjelenése előtt uralták a bolygót, manapság a kései utódok hazánkban főleg üde erdőkben és árnyas sziklafalakon tenyésznek. Sok páfrányfaj a természetben igen ritka, Budapest ipari és gyártelepei, kórházai viszont igazi páfrányeldorádók: a kutatók 18 szárazföldi és 1 vízi páfrányfajt találtak fővárosunkban.

Ezeken a helyeken ugyanis gyakoriak a vakolatlan, csupasz, repedezett téglafalak, amelyeken valami megrepedt vízelvezető csőből gyakran víz szivárog. Az épületből lokálisan szökik a hő, vagy a fűtésrendszer csövei, kivezetései teremtenek a páfrányok számára optimális körülményeket.

Az ilyen repedésekben 6–7 páfrányfaj is előfordulhat egy négyzetméteren, ami a természetben rendkívül ritka.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik