A karácsony mindenhol tele van különös szokásokkal, igaz ez a XVI. századi Angliára is, a Múlt-kor.hu pedig ezekből közölt összeállítást. Ma már elképzelhetetlen, de az angolszász kultúrában a karácsony csaknem két hétig tartott. Nagy Alfréd király a IX. században törvénybe iktatta ugyanis az egyházi lakomák megtartását, és azt parancsolta, hogy karácsony napja és az azt követő 12 nap is legyen ünnepnap. Ez abból a hitből eredt, hogy a három napkeleti bölcs ennyit utazott, hogy láthassák az újszülött Jézust. Ebben a gyakorlatilag két hétben szabad embert tilos volt munkára fogni: a közrendűek elsősorban pihenésre, míg a nemesek hatalmas lakomákra fordították ezt az időt.
A tehetősebb háztartásokban a 12 nap lakoma és mulatás felett jelképesen a „Zűrzavar Ura” uralkodott, és volt, hogy egy külön szereplő, „Karácsony kapitány” vagy „Karácsony herceg” személyesen gondoskodott a jó hangulatról. A Tudor-kori népi színdarabokban gyakori karakter volt „Karácsony atya” („Father Christmas”), aki
Társadalmi helyzettől függetlenül a legnépszerűbb étel a brawn volt, ami nagyon hasonlít az általunk is kedvelt kocsonyához, de ez a disznó fejéből készült. A gazdagabb családoknál a karácsonyi vacsora első fogása maga a disznó egész feje volt, amelyet kicsontoztak és vagdalthússal töltöttek meg, mustárral leöntve és fűszerekkel megszórva, gyümölcsökkel körítve, fűszerekkel díszítve és tojásfehérjével vagy liszttel tették havas kinézetűvé. E hagyományos fogás a királyi udvarban egészen Viktória királynő uralkodásáig bevett volt.
A karácsony 12 napján az uralkodó is megnyitotta udvarát, hatalmas lakomákat tartott – a gazdagok és hatalmasok így hálálták meg az alattvalók szolgálatait.
