Miért nevezték delfinnek a francia trónörököst?

Sokan tudják, hogy a Valois és Bourbon francia uralkodóházak regnálása idején a trón aktuális várományosa a le Dauphin címet viselte. Az viszont inkább csak a franciául tudóknak tűnhet fel, hogy ez magyarul egyszerűen annyit tesz, „a delfin”. És nem is kell valamilyen többértelmű szóra gondolni, a franciák valóban delfinnek nevezték a trónörökösöket. De miért? Egy közszájon forgó elképzelés szerint az elnevezésnek ahhoz lehet köze, hogy a középkorban a delfineket egyesek bálnaborjaknak hitték, és úgy gondolták,

a később hatalmas uralkodóvá növő trónörökösnek megfelelő cím lenne a legnagyobb ismert állat „kölykének” elnevezése.

Ez jól hangzik, de nem tudjuk, hogy mennyi valóságalapja van.

Családi címerből eredhet

Az elnevezés eredetének dokumentálható története ennél kicsit bonyolultabb. A XII. században élő IV. Guigues, Vienne grófjának címerén szerepelt egy delfin, ezért „A Delfin” néven is emlegették kortársai, korábban Albon néven ismert dél-franciaországi uradalmát pedig lassan mindenki „Dauphiné-ként” emlegette. A név pedig tovább öröklődött a családban, egészen 1349-ig, amikor II. Humbert (mellesleg V. István magyar király dédunokája, Anjou Martell Károly magyar trónkövetelő unokája) súlyos pénzzavarba keveredve át nem ruházta birtokait VI. Fülöp francia királyra egy szép kerek summa és némi életjáradék fejében.

Még egy feltétele volt: családi ragadványnevük ezentúl legyen a mindenkori francia trónörökös címe, Dauphiné tartomány pedig jelentős adókedvezményekkel és privilégiumokkal tagozódjon be a francia király birtokai közé. Fülöp elfogadta a feltételeket, és így unokája, a későbbi V. (Bölcs) Károly 1349-ben meg is kapta a tartományt, illetve a vele járó címet. A tradíciót a Bourbon-ház is követte, a Dauphin cím egészen 1830-ig létezett, utolsó viselője Lajos Antal, az 1830-ban névleg trónra kerülő, majd szinte azonnal lemondó XIX. Lajos király volt.

Szójátékból címerbe?

Érdemes azért kitérni arra is, miért szerepelt egyáltalán a család címerében egy delfin. A delfineknek már az ókori görög szimbolikában is kitüntetett szerepük volt, a korai keresztények pedig beemelték saját szimbólumaik közé, leginkább (a gyakran hallal szimbolizált) Krisztust követő hívőket jelképezve. Ez már önmagában is elég indok lehetett volna arra, hogy a delfin bármelyik rendes keresztény família címerén szerepelhessen, Vienne grófjainak azonban volt még egy nyomós érvük.

A család jelmondata ugyanis úgy szólt: D’au fin (azaz nagyjából „a végsőkig”), ennek hangzása pedig franciául szinte tökéletesen megegyezik a dauphin szóéval – a francia trónörökösök évszázadokon át használt címe tehát végső soron egy szójátékból származott.