Késő délutáni, kora esti nagy esők után a budapestiek többsége feltehetően nem igyekszik parkokban, bármilyen füves, bokros szegletben megfigyelni a tömegesen előbújó csigákat. Aki viszont megteszi, a jól ismert óriás éticsiga mellett egyre több helyen és nagyobb számban találkozhat egy másik fajjal: a teste koromfekete, a háza pedig változatos fekete és sárgás mintázatot visel.
A nálunk honos óriás éticsiga (vagy egyszerűen éticsiga) távoli rokona, és az eddigi vizsgálatok azt mutatják, hogy komoly ellenfele is, képes kiszorítani élőhelyéről az őshonos fajt. Remek étvágyánál és azon hajlamánál fogva, hogy népes „csigabandákba” verődve járja a vidéket, a kiskertekben is megdöbbentő pusztítást képes okozni.
Ami a méreteit illeti, persze minden relatív. A szárazföldi csigák között azonban 8–10 centis testével és házának akár 5 centiméteres átmérőjével a nagyobbak közé tartozik – nagyjából akkorára nő, mint a már sokat emlegetett óriás éticsiga, Európa legméretesebb szárazföldi csigája.
Az inváziós fajról Dr. Páll-Gergely Barna zoológust, malakológust (puhatestűekkel foglalkozó tudományterület), az ELKH Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetének tudományos főmunkatársát kérdeztük.
Találd meg, jelentsd be
A cirádás éticsiga Észak-Afrikából származik, a Mediterráneum nyugati részében őshonos, de emberi segítséggel már az ókorban elkezdte hódító útját azzal, hogy a görögök – feltehetően étkezési célból – elterjesztették hazájukban. Nagymértékű, Európa nagy részére kiterjedő inváziója azonban a modern kor terméke, az áru- és személyforgalom növekedésével a tojások, de akár még a felnőtt egyedek is könnyen jutnak el nagy távolságokra.
Hazánkban az 1970-es években, Tihanyból származik az első észlelés, az a populáció azóta is él és virul. A ’90-es években felbukkant a fővárosban is, de az utóbbi évekig valójában senki nem kutatta a fajt Magyarországon
– mondja a 24.hu-nak Páll-Gergely Barna.
Valójában nincs min csodálkoznunk, meglehetősen kevés, csigákra specializálódott szakembert találunk világszerte, nemhogy idehaza. Komolyabban Páll-Gergely Barna eredt a nyomába 2018-ban, jelenleg egy hallgatójával, Rikk Verával végzik a kutatást.
A felmérés nagyban támaszkodik a lakosság segítségére, itt olvasható a felhívás, hogyan segíthetjük a tudósok munkáját mindössze egyetlen fotóval. Néhány vidéki városból is vannak adatok, de a fókusz egyelőre Budapest: összesen 180 helyszínen ismert a cirádás jelenléte, ebből 130 Budapest közigazgatási határán belül található, 20 pedig a fővároson és Pest megyén kívül. A fehérsávos éticsiga (egy másik behurcolt faj) országosan 80 adatából 70 származik Budapestről, a budai oldalról.
Kiszorítja a hazait
Országos adatok tehát a kapacitáshiány okán nincsenek, Budapesten viszont az idegenhonos csiga intenzív terjedése látszik, ez pedig rossz hír az óriás éticsiga szempontjából. A terepi vizsgálatok előzetes eredményei ugyanis azt mutatják:
Mi ennek az oka? Általánosságban igaz, hogy ha egy behurcolt faj számára az új hazájában kedvezőek a környezeti feltételek, előnybe kerül: nincsenek jelen a hagyományos ragadozói, parazitái és kórokozói, míg ő maga esetleg az őshonos élőlények számára végzetes betegségeket terjeszthet.
Csoportosan jár, feldúlja a kertet
Esetünkben immár bizonyított módon a cirádás előnye a nagy egyedsűrűségben és a szaporaságában rejlik, hiszen több tojást rak le, és hamarabb válik ivaréretté, mint az éticsiga. Kedveli a „tömeget”, több tucatnyi koncentrálódik adott területen, csoportosan vonulnak téli és nyári pihenőre is – ugyanez a tömeges telelésre való felkészülés irányítja a figyelmet minden ősszel a katicák vagy a poloskák „inváziójára”. A lényeg pedig, hogy a sok állat hamar elfogyasztja a rendelkezésre álló élelmet, ezzel pedig kiszorítja az óriás éticsigákat.
Utóbbira egyébként is jellemző a »tömeg« kerülése, ha egy élőhelyen túl sok egyed koncentrálódik, addig nem szaporodnak, amíg a sűrűségük nem csökken. Ezért nem lehet az óriás éticsigát gazdaságosan tenyészteni
– jegyzi meg a malakológus szakember.
Hozzáteszi: a cirádások e csoportba rendeződő viselkedése jelenti a kerttulajdonosok számára is a fenyegetést, hiszen sok csiga rövid idő alatt okozhat nagy kárt. A kutató emellett egyelőre feltételezésként említi, hogy minden jel szerint szaporábbak és falánkabbak, valamint kevésbé válogatósak hazai rokonuknál. Az emberek ráadásul kedvelik a nagy, házas csigákat, nem egy olyan visszajelzés érkezett, hogy valaki összegyűjtötte őket a csigákat a kertben, majd elengedte őket egy parkban vagy az árokparton, amely az invazív faj terjedéséhez is nagymértékben hozzájárul.
Természetes terjedése és az elképesztő méretű áruforgalom miatt biztosak lehetünk benne, hogy hazánk nagy területei fertőzöttek az inváziós csigával, inváziójuk pedig csak fokozódik. Páll-Gergely Barna azonban nem tart attól, hogy idővel eltűnik Magyarországról az óriás éticsiga: rendkívül szívós, tágtűrésű faj, legfeljebb a számarányok alakulnak át helyenként a behurcolt fajok javára.
