Aggasztó hír jelent meg április közepén egy, a Cell Reports folyóiratban közzétett tanulmányra hivatkozva, miszerint a Zika-vírus egyetlen lépésre van attól – pontosabban egy mutációnak kell megtörténnie ahhoz –, hogy robbanásszerű járványt okozzon a világon. A kórokozó neve sokaknak talán még ismerősen cseng, 2015 és 2017 között Amerikán söpört végig egy nagyobb járványhullám, a nyomában pedig Brazíliában sok újszülött jött világra súlyos agykárosodással, kóros kisfejűséggel.
A Zika-láz számunkra ma még a trópusokra jellemző egzotikus betegség, és bár erős túlzás azt állítani, hogy egy lépésre vagyunk a Zika-világjárványtól, azért a helyzet tényleg nem túl rózsás. A vírus már valóban többször is létrehozott jobban terjedő és fertőzőképesebb változatokat, a terjesztésére alkalmas szúnyogok már jelen vannak kontinensünkön – hazánkban is –, és adott a járvány harmadik fontos feltétele is: az európai emberek védtelenek, hiszen még nem találkoztak a kórokozóval.
Több európai kutatóműhellyel együttműködve a Pécsi Tudományegyetem Virológiai Nemzeti Laboratóriumában aktívan kutatják a Zika-vírust különös tekintettel arra, mi várható tőle Európában. Erről és az említett mutációkról, a potenciális veszélyt hordozó inváziós szúnyogokról Dr. Kemenesi Gábor virológust, a laboratórium munkatársát kérdeztük.
Vírus, szúnyog, ember
A Zikát 1947-ben fedezték fel Afrikában, majd nem sokkal később megjelent Ázsiában, ma ezt a két fő genetikai változatot különböztetjük meg, amelyek persze számos alváltozatot hoztak már létre. Genetikai vizsgálatokkal mára pontosan feltérképezték haladási irányát, ahogy kelet felé terjedve a csendes-óceáni szigetvilágon keresztül, kisebb-nagyobb fellángolásokat produkálva eljutott Amerikába.
Bármely, szúnyogok által terjesztett vírus megjelenése önmagában még nem okoz járványt. A Zika esetén sok egyéb tényező mellett szükség van a megjelenés mellett az úgynevezett vektor, vagyis az átadására alkalmas szúnyogfaj jelenlétére és a népesség kitettségére is
– mondja a 24.hu-nak Kemenesi Gábor, és e három „lépcső” mentén haladva jutunk el a magyarországi és európai kilátásokhoz.
Kezdjük a vírussal. A cikkünk elején említett tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy a kórokozóban létrejövő változások potenciális fenyegetést jelentenek. Több olyan mutációt szedett össze, amelyek javítják az esélyeit, például növelik a fertőzőképességét vagy elősegítik a terjedését. Ebből a szempontból nyilván minél „erősebb és ügyesebb” a kórokozó, annál nagyobb fenyegetést jelent.
A szúnyog az ugródeszka
Az Aedes nembe tartozó szúnyogok terjeszthetik, három – Ázsiából származó – fajuk már hazánkban és Európa több országában is stabilan megvetette a lábát, folyamatosan terjed – nevük sokaknak ismerősen csenghet:
- ázsiai tigrisszúnyog,
- ázsiai bozótszúnyog
- és koreai szúnyog.
Ezek közül az ázsiai tigrisszúnyog számít jelenlegi tudásunk szerint alkalmas vektornak. A vírus a fertőzött ember vérével jut a rovarba, ott egy fertőzési ciklus végén a szúnyog nyálmirigyébe kerül, ahonnan egy újabb vérszívás alkalmával adja át a vírust. A kórokozó tehát „kihasználja” a szúnyogot, erre pedig nagyon hosszú együttélés tette alkalmassá, ezért fontos, hogy milyen fajról van szó.
Kemenesi Gábor úgy fogalmaz, a szúnyog ugródeszka a vírus számára, ami több szempontból is fontos. Egyrészt azért, mert a Zikának a rovarban is végig kell járnia a fertőzési ciklusát ahhoz, hogy továbbléphessen, és ez nem mindig sikerül. A külső hőmérséklet ugyanis alapvetően határozza meg a vírus fejlődését, a szúnyogok pedig nem tudják szabályozni testhőmérsékletüket: hűvösebb klímán a szúnyog még megél és szaporodik, de a vírus már nem.
Ebből és a terjesztő szúnyogok genetikai sajátosságaiból következik, hogy egyes populációk képesek a terjesztésre, mások nem. Európa nagyobb részét egyelőre „zordabb” klímája védi, de számos régióban már a Zika számára is adottak a környezeti feltételek, illetve a klímaváltozással egyre több helyszínen válnak azzá.
A szúnyogok által terjesztett fertőzések esetében jó hír, hogy a szúnyogok ellen aktívan fel tudunk lépni. Tudni kell, hogy az említett jövevény fajok kifejezetten kötődnek az emberhez: előnyben részesítik a mi vérünket a szaporodásukhoz, és a lakott területeken élnek. Petéiket olyan kis víztestekbe helyezik, amelyek autógumikban, kint hagyott tálkákban, cserepekben, edényekben gyűlnek össze a csapadékból, a ház körül nagyon gyakoriak. Ezért kiemelt fontosságú a lakosság közreműködése az invázió megállítása és az egyedszám alacsonyan tartása érdekében. Az alacsony egyedszám pedig alacsony járványügyi kockázatot jelent, amennyiben a vírus is felütné a fejét.
Valójában más lehetőség nincs, a helyi, célzott szúnyoggyérítés már csak tűzoltás, a járványügyi védekezés része. A védekezést és a tudósok munkáját bárki segítheti a magyarul is letölthető Mosquito Alert alkalmazáson keresztül.
Nem vagyunk messze a bajtól
A harmadik lépcsőfok az emberi populáció fogékonysága, a képlet itt viszonylag egyszerű: ha a népesség még nem találkozott a vírussal, akkor nem is alakíthatott ki ellene immunvédelmet, tehát fogékony. Amennyiben a szúnyogok jelen vannak valahol, és az éghajlat is kedvező, elég néhány behurcolt eset, és máris robbanhat a járvány. Ez történt Amerikában is 2015-ben. Érdekes viszont, hogy jellemzően miért csak Brazíliában jelent meg a kisfejűség a fertőzés kapcsán?
Az évek óta tartó vizsgálódás épp a napokban vezetett eredményre, pontosabban most sikerült kimutatni azt, amit a tudósok eddig csak feltételeztek. A szálak pedig a hasonlóan trópusi betegségként számon tartott Dengue-lázhoz vezetnek, a kórokozó a Zika rokona, mindkettő az úgynevezett Flavivírus nemzetségbe tartozik.
„Kiderült, hogy a Dengue-vírusra termelt antitestek rákötnek a Zika-vírus felszínére anélkül, hogy blokkolnák azt – úgy hívjuk, hogy keresztreagálnak. Ez egyébként a Flavivírusokra nagyon jellemző. Sajnos ezek az antitestek védelmet nem nyújtanak, ám a placentában az így »feldíszített« Zika-vírusokat a sejten belüli magzati antitest receptorok és bizonyos helyben található sejtek közreműködésével beviszik a placentán túlra, a magzathoz” – mondja a virológus.
Magyarán, aki átesett a Dengue-láz bizonyos típusán, és ennek lenyomata még antitestek formájában megvan a szervezetében, annál ez magyarázatként szolgálhat a jelenségre. Ugyan egyelőre kísérleti körülmények közt vizsgálták, de a kutatás közelebb hozta a választ, hogy a kisfejűség miért jelenhetett meg ennyire lokalizáltan Brazília bizonyos régióiban. Visszatérve arra, hogy mire számíthatunk kontinensünkön és hazánkban, Kemenesi Gábor óvatosan, de borúlátón fogalmaz:
A legtöbb feltétel adott, látjuk az előjeleit egy potenciális járvány berobbanásának: ha a körülmények együttállása bekövetkezik, akkor baj van. Nehéz jósolni, hogy pontosan mennyire sürgető a helyzet, ám nagyon valószínű, hogy az elkövetkező évtizedek nem maradnak európai Zika-esetek nélkül.
Terjesztheti a magyar tigrisszúnyog?
A Pécsi Tudományegyetem Virológiai Nemzeti Laboratóriumában magyar kutatók egy európai projekt részeként kutatják a vírust. Mondhatni „országspecifikusan”, azaz fontos, hogy a magyarországi populációkat vizsgálják a hazánkra jellemző körülmények között.
Vizsgálják, hogy miként szaporodik a hazai tigrisszúnyog-populációban, hazai klimatikus körülményekben a vírus, és a rovar hogyan üríti. Hogyan jelenik meg a nyálában, illetve a fertőzés folyamata valóban csupán csak annyi, hogy a szúnyog „beleköpi” a vérünkbe a kórokozót, vagy valami bonyolultabb mechanizmus működik? Ezzel párhuzamosan pedig folyamatos a gyógyszerkutatás hazánkban is.
„Nulladik lépésként” természetesen nagyon fontos tisztában lenni a szúnyogok terjedésének ütemével, irányával, és a már megtelepedett állományok folyamatos monitorozása is lényeges feladat – e munkához elengedhetetlen a lakosság segítsége a már említett Mosquito Alert segítségével például.
