Tudomány

Ezért lehetett rücskös a magyar dinó képe

A Hungarosaurus orra és koponyája tele van csontdudorokkal, két szeme fölött szarvak nőhettek. Legalábbis erre utal a maradványok legújabb vizsgálata, ami arra is fényt derített, hogyan alakult ki ez a „rücskös” ábrázat. Vajon mi lehetett a dudorok szerepe?

Ha felülemelkedünk a sztereotípiákon – ahol a T. rex bömbölve rohangál, triceratopsok futnak előle, az óriás sauropodák pedig mindezt bambán rágcsálva nézik nagyjából négy emelet magasságból –, akkor a dinók világa rendkívül összetett, részletgazdag képet tár elénk. A paleontológia rengeteget fejlődött az utóbbi időben, az egyre jobb technológiának köszönhetően szinte hihetetlen eredmények születnek a fosszíliák alapján.

Az ELTE Őslénytani Tanszék és a kanadai Guelph-i Egyetem munkatársai most a páncélos dinoszauruszok koponyáján látható igen változatos csontkinövéseket vizsgálták. Ehhez kifejezetten gazdag leletanyagot nyújt a bakonyi dinoszaurusz-lelőhelyről előkerült páncélos dinoszaurusz, a Hungarosaurus vizsgálata.

Hogyan alakultak ki a dinoszauruszok koponyáin látható taréjok, tülkök, tüskék, gallérok, egyéb kinövések? Miért lehetett „rücskös, dudoros” a Hungarusaurus ábrázata? Esetleg szarvak lehettek a szemei fölött? Erről kérdeztük Dr. Ősi Attila paleontológust, az eredményekről megjelent tanulmány első szerzőjét, az ELTE Őslénytani Tanszék és a Magyar Dinoszaurusz-kutató Expedíció vezetőjét.

Bölény méretű páncélozott, tüskés „gyík”

A dinoszauruszok számos csoportjánál láthatók a koponyán különféle, méretben és funkcióban is eltérő csontkinövések, az egyik legismertebb példa talán a Triceratops. A 7–8 méter hosszú és körülbelül 3 méter magas állat nyakát jó egy méter átmérőjű csontpajzs védte a ragadozók fogaitól, a fejéből eredő három, akár méteres szarv pedig biztosította, hogy vissza is tudjon támadni. Ha pedig a koponyadíszítettség a téma, az úgynevezett páncélos dinoszauruszoké az egyik legmarkánsabb csoport, ám ennek kialakulását és egyedfejlődésen keresztüli változását még szinte alig vizsgálták.

Itt kapcsolódunk a Bakonyban fekvő Iharkút lelőhelyhez, ahol nemcsak elsőként azonosították a páncélos dinók csoportjába tartozó Hungarosaurust, hanem az utóbbi 20 év kutatásainak eredményeként mára számos részleges és töredékes koponyaelem is előkerült.

Pecsiscs Tibor / Magyar Dinoszaurusz-kutató Expedíció Hungarosaurus

Maga az állat 4–4,5 méter hosszúra nőtt, és mintegy 650 kilót nyomott, a kifejlett egyed koponyája 36–40 centi volt. Felépítése szokatlanul filigrán a többi páncélos dinoszauruszhoz képest, „tömeg és térfogat” arányában úgy képzelhetjük el, mint egy mai orrszarvút, persze hosszú és vastag farokkal. Testét nyakától a farka végéig több száz páncélelem borította, a legfeltűnőbbek a nyakán lévő tüskék, a legnagyobb egyedeknél ezek 20–25 centiméteresek voltak, és erre jöhetett még szaruborítás. Ez utóbbi – anyagából következően – nem maradt fenn, de egyes analógiák alapján feltételezhetjük létezésüket, és hogy ezek még akár több centivel vagy több 10 centivel megnövelhették a lemezek, tüskék méretét.

Csontlemezek a szemek felett

A megkövesedett csontok, lenyomatok alapján természetesen nem lehet tűpontosan visszaadni az élő állatot, a fenti ábrázolás is sokkal inkább a laikus kíváncsiság kielégítésére szolgáló „fantáziarajz”, mintsem tudományos kutatás alapjául szolgáló modell. Ráadásul a méretarány miatt sem látszik a fejrész tagoltsága, a valóságban azonban:

A Hungarosaurus orra, koponyája tele van dudorokkal, két oldalt 6 centi hosszan húzódó, a csontok alapján 3–4 centire kiemelkedő lemezeket viselt a szemei felett. Vagy még nagyobbakat, ha a csontkinövés szaruban folytatódott

– mondja a 24.hu-nak Ősi Attila.

A Triceratrops hatalmas dárdáihoz és nyakpajzsához képest persze nem valami látványosak, és a magyar dinoszaurusz hátlemezei mellett is eltörpülnek, paleobiológiailag mégis nagyon fontosak. Vajon mi lehetett a szerepük? Általánosságban ugyanis elmondható, hogy az állatok mindig „spórolnak” a csontnövesztéssel, pontosabban ez ehhez szükséges kalciummal.

Megvastagodott a csont

A jelenlegi kutatás arra koncentrál, hogyan alakultak ki ezek a kinövések. A mai hüllők és madarak között két módozatot találunk: az egyiknél a bőrben alakulnak ki csontpikkelyek, majd idővel ezek forrnak a koponyacsontokhoz, mint az úgynevezett mérgesgyíkféléknél, míg a másik a kaméleonokra és a leguánokra jellemző, amikor maga a koponyacsont vastagodása adja a kitüremkedéseket, szarvakat, tüskéket, taréjokat. A dinoszauruszoknál viszont vegyesebb a kép, és ezt színesítette tovább a jelenlegi kutatás.

A koponyák egyes darabjairól háromdimenziós rekonstrukciókat készítettek, majd digitálisan összeillesztették őket, és kitöltötték a hiányzó részeket: a kutatók az így kapott koponya-rekonstrukciókon tudták összevetni azok kiterjedését és alakját. Emellett pedig alig egytized milliméteres digitális CT-szeleteket készítve most először azt is megvizsgálhatták, milyenek ezek a 85 millió évvel ezelőtti csontok belülről.

Kiderült, hogy a Hungarosaurusnál mindenhol maguk a koponyacsontok vastagodtak meg, és váltak díszítetté a már említett, néhol 4–5 centis taréjok, dudorok formájában

– emeli ki a szakember.

Ez már csak azért is érdekes, mert a Hungarosaurus Észak-Amerikából ismert közeli rokonánál, az Euoplocephalusnál a dudorok részben így, részben a másik módon alakultak, vagyis egyes csontelemek csak az egyedfejlődés során, fokozatosan nőttek a csonthoz – ebbe a munkába kapcsolódott be Matthew Vickaryous, a Guelph-i Egyetem professzora. Ugyanez a „kettősség” jellemzi egyébként a Triceratropsot is: a szemüreg felett látható két hatalmas tüske markáns csontkinövés, az elülső viszont a bőrben fejlődött, majd az állat korának előrehaladtával forrt össze az orrcsonttal.

A fajtárs felismerését segíthette

Jogos a kérdés, hogy mi állhat e különbségek hátterében, vagyis milyen gyakorlati jelentősége volt ezeknek a csontkinövéseknek a dinoszauruszok életében? A pontos választ nem ismerjük, ám Ősi Attila megoszt velünk egy érdekes felvetést.

Az Iharkútról előkerült Hungarosaurus-koponyák eltérő méretűek, a legkisebb alig 15–17 centi, ami 1–1,5 méteres testhosszt, vagyis nagyon fiatal egyedet feltételez, míg a legnagyobb a 35–40 centis „felnőtt” méret. Kortól függetlenül mindegyiken felfedezhetők a dudorok, tehát feltételezhetjük, inkább a saját fajtársak felismerésében, mint a nemek közti különbség hangsúlyozásában lehetett szerepük.

Ennek tisztázásához azonban további és teljesebb leletanyagra van szükség, például olyanokra, amelyeken egyértelműen meghatározható az adott állat neme. Tegyük hozzá, a paleontológiában ez az egyik legnehezebben megállapítható tényező.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.