Tudomány

Tényleg sötét titkokat rejt a Vatikán levéltára?

Franco Origlia / Getty Images
Franco Origlia / Getty Images
Sokakban manapság is az a kép él a Vatikánról, hogy levéltárában elképesztő titkokat őriznek, az egyház pedig még mindig elzárkózik a kutatóktól – erre a gondolatra sok szórakoztató irodalmi mű és hollywoodi film is ráerősít. Valóban nehéz helyzetben van a történész, ha a vatikáni forrásokat akarja vizsgálni? A Szentszékhez kapcsolódó munkáról Dr. Molnár Antal történészt, a Történettudományok Pápai Bizottságának nemrég kinevezett tagját kérdeztük.

Ferenc pápa február 22-én nevezte ki Dr. Molnár Antalt, az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet igazgatóját a Történettudományok Pápai Bizottságának tagjává, ezzel ő lett a neves vatikáni testület első magyar tagja. A kutatót egy telefoninterjú során kérdeztük a bizottság működéséről, a beszélgetés során pedig a Vatikán állítólagos titkaira is kitértünk.

Kapcsolódó
Magyar szakembert neveztek ki fontos vatikáni pozícióban
Ferenc pápa a Történettudományok Pápai Bizottságának tagjává nevezte ki Molnár Antalt.

Rangos tudományos testület a Vatikánban

Molnár Antal szakterülete a 16-17. századi egyház- és művelődéstörténet, de az évek során egyéb témákkal, köztük Róma városának történetével is foglalkozott. A szakértő szerint korábbi pályafutása komoly szerepet játszott a kinevezésében, a Történettudományok Pápai Bizottságába ugyanis nem a pápán, hanem a szakmai közegen keresztül vezet az út. Az egy elnökből, egy titkárból és 30 tagból álló bizottság feje tehet javaslatokat az új tagokra, a magyar kutató pedig egy ideje már látókörön belül lehetett.

A szakember 2011 és 2016 között a Római Magyar Akadémia igazgatója volt, ekkor több alkalommal is együtt dolgozhatott a testülettel.

Az igazgatóságom alatt az egyik fő célkitűzés éppen az volt, hogy ne csak a római, illetve a Rómában működő nemzetközi intézményekkel alakítsak ki szoros kapcsolatot, hanem kifejezetten a Szentszékkel is

– mondta a 24.hu-nak Molnár Antal, hozzátéve, a közös tudományos munkának köszönhetően a bizottsággal együtt szerveztek programokat, készítettek publikációkat, sőt még egy magyar tematikájú könyv is megjelent a szervezet sorozatában. A kutató szerint a kinevezés a régi ismeretség ellenére is megtisztelő és meglepő, hiszen a bizottság rengeteg kutatóval áll szoros együttműködésben.

Mint a szakértő elmondta, a Szentszéknek több hasonló testülete is van, ezek közül a régészeti és a történeti képviseli a profánabb tudományágakat. A bizottság a Vatikán legmagasabb szintű történettudományi intézménye, amely az egyház és tudomány közötti koordinációért felelős – önálló kutatást a szervezet nem folytat, inkább a folyamatban lévő kutatások bemutatásában és új témák felvetésében van szerepe, emellett konferenciákat szervez, valamint köteteket ad ki.

Molnár Antal úgy látja, a tény, hogy egy magyar kutatót is beválasztottak a bizottságba, komoly gesztusértékkel bír.

„A feladatom annyi lesz, amennyit rám osztanak, illetve amennyit elvállalok. Számomra ugyanakkor az elsődleges az, hogy Magyarországot és a régiót képviseljem” – nyilatkozta a 24.hu-nak. A térséget egyébként jelenleg még egy lengyel és egy szlovák tag reprezentálja.

Koszticsák Szilárd / MTI Dr. Molnár Antal budapesti otthonában 2011. augusztus 24-én.

A Vatikánhoz hasonlóan a Történettudományok Pápai Bizottságára is a nemzetköziség jellemző. Molnár Antal úgy véli, ebben a közegben nagyon is fontos feladat hazánk képviselete, már csak azért is, mert a Szentszék közelében napjainkban eleve nincs sok magyar.

Mivel a többi pápai testülethez, például egy teológiai témájú bizottsághoz képest a történetiben a nemzeti jelleg sokkal inkább kidomborodik, az egyes tagok származása sokkal komolyabb jelentőséggel bírhat itt. Ily módon Molnár Antal tagként hozzájárulhat, hogy a magyar történelem nagyobb hangsúlyt kapjon a Vatikánban, de a kinevezés saját, római és vatikáni kutatási aspektusait is felerősítheti.

Nem olyan titkos az a levéltár

A magyar kutató kinevezését követően rengeteg téves információ jelent meg a médiában, volt, ahol a Vatikáni Titkos Levéltárat is képbe hozták a hír kapcsán. Molnár Antal lapunknak elmondta, a pozíció sajátosságából adódóan a kinevezést követően valóban kisebb zavar alakult ki a hazai sajtóban.

„A Vatikáni Titkos Levéltár 1881 óta nyitott a kutatás számára.”

Ez azt jelenti, hogy kvalifikált kutató 140 éve bármikor bemehet a levéltárba, ha éppen nem bonyolítja a járvány a helyzetet.

„Én magam 1994-ben, egyetemi hallgatóként jártam ott először” – nyilatkozta a történész. Az intézmény hivatalos nevéből egyébként ma már hiányzik a „titkos” jelző: 2019 óta Vatikáni Apostoli Levéltárnak hívják. Ferenc pápa ezzel az új névvel is próbálta eloszlatni a félreértéseket.

Az intézményben valójában manapság annyi titkosság van, hogy a legújabb dokumentumok nem kutathatók – a személyiségi jogok védelmén alapuló elv a világ más levéltáraiban is bevett gyakorlat. 2020 márciusában már XII. Piusz anyagát is megnyitották, így egészen 1958 elérhetők az intézmény dokumentumai.

Érdemes arra is kitérni, hogy a vatikáni források valójában nem is mind a híres levéltárban maradtak fenn. A római inkvizíció, azaz a Hittani Kongregáció anyagait például a mai napig magánál a szervnél kell keresni. Ezek a dokumentumok az inkvizíciós levéltár meglehetősen kései, 1998-as megnyitás óta hasonló módon kutathatók.

Sosem találkoztam olyannal, hogy ami kényes, azt nem adják oda

– mondta lapunknak a történész.

Franco Origlia / Getty Images A Vatikáni Apostoli Levéltár

Miért éri meg a Vatikánban kutatni?

Molnár Antal szerint a Vatikáni Apostoli Levéltárban elképesztő méretű iratanyagot tárolnak. A levéltár meglehetősen jól feldolgozott, lényegében a legújabb, illetve a rendezetlen iratok nem kutathatók – egyszerűen nincs kapacitás az óriási iratmennyiség szigorú, részletes rendezésére. A történész kiemelte: az intézmény különlegessége a kifejezetten jól megőrződött állomány. A levéltár a története legnagyobb pusztítását akkor szenvedte el, amikor Napóleon alatt a dokumentumok egy jelentős részét Párizsba szállították, majd visszavitték, a háborúk és forradalmak ugyanakkor megkímélték a forrásokat.

Egy történész szemével a vatikáni irategyüttes felbecsülhetetlen értékű. Molnár Antal szerint a legtöbb országban az iratok megőrzése a kezdetekben nem volt központosított, míg a Szentszék esetében a gyakorlat már a korai századokban megjelent. „Ha például a középkort vesszük, a Szentszéknél sokkal több irat maradt fenn, mint az egyes országokban.

Ez különösen igaz Magyarországra, amelyet a tatár, a török, a világháború és a szovjet megszállás egyaránt pusztítottak

– nyilatkozta a szakértő.

Mint kiemelte, hazánkban az egyházi iratok sorsa kifejezetten hányatott volt, de más országokban is hasonló a helyzet – Franciaországban például a forradalom miatt tűnt el rengeteg forrás. „A Vatikán azért egy nagyon izgalmas kutatási terep, mert sok olyan irat megőrződött a régebbi korokból is, amelyek az adott országban már egyszerűen nem hozzáférhetők” – mondta.

A második fontos tényező a dokumentumok hasonlósága. Mivel ugyanazon jellegű források maradtak fenn a Szentszéknél, igen jó komparatív vizsgálatok folytathatók az iratanyag segítségével. Ez a hasonlóság azért is előnyös, mert ha a világ egy pontján, például Franciaországban kidolgoznak egy forrásfeldolgozó módszert az iratokra, azt később a magyar szakemberek is alkalmazni tudják. Éppen emiatt a Vatikán esetében nem beszélhetünk arról az elszigeteltségről, amely amúgy a nemzeti történetírásokat gyakran jellemzi.

Ahogy az egész Vatikán, úgy a történelemtudománya is nemzetközi. „A római öt évem alatt olyan volt, mintha az egész világot bejártam volna. Ha az ember bemegy a vatikáni levéltárba, az egyik asztalnál egy bolgár ül, a másiknál egy francia, a harmadiknál meg egy portugál, és bárkivel lehet konzultálni” – állapította meg a kutató.

Franco Origlia / Getty Images

Sokkal nyitottabb hely, mint gondolnánk

Ma is igen elterjedt az elképzelés, mely szerint a pápa és környezete elzárkózik a tudományosságtól, noha a fentiek alapján nagyon más kép rajzolódik ki. Molnár Antal úgy látja, hogy a Szentszékre régóta épp a nyitottság jellemző ezen a téren, igaz, az egykori keleti blokk országaiban ezt 1990 előtt talán kevéssé észlelték – ennek okát inkább az érintett államok történetírói érdeklődésénél, semmint Rómában kell keresni.

„Azt gondolom, hogy az egyház és a történetírás modern értelemben vett párbeszéde lényegében a 19. század vége óta tart. Újdonságok természetesen mindig vannak. Ilyen volt, amikor bő két évtizede megnyílt a római inkvizíció levéltára, de a nők egyházban betöltött szerepének, valamint a kommunizmus, illetve a nemzetiszocializmus és az egyház kapcsolatának vizsgálata is csak az utóbbi időkben váltak népszerű témává” – mondta a történész, hozzátéve, hogy utóbbiról rövidesen magyarul is megjelenik egy könyv, melyet a Vatikán egyik levéltárosa írt.

Molnár Antal rávilágított, maga Ferenc pápa is az igazságközpontú történetírást szorgalmazza.

„Úgy látom, hogy az a fajta tabusítás, amely a 19. században nyilvánvalóan jelen volt, mára egyre kevésbé jellemző” – emelte ki a szakember.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik