Tudomány

Magyarázatot találtak a Gyatlov-rejtélyre

ElenaBelozorova / Getty Images
ElenaBelozorova / Getty Images

1959 januárjában kilenc fiatal túrázó indult útnak az Urálba, hogy megmásszák a helyiek által Halál-hegynek nevezett hegyet. A hét férfiból és két nőből álló csapat egy lankán táborozott le, a fagyos éjszakát viszont egyikük sem élte túl. A Gyatlov-rejtélyként elhíresült esetet sokan jól ismerik: az áldozatok gyanús körülmények között haltak meg, a tragédia egyes részletei máig érthetetlenek. A különös történetről itt írtunk bővebben.

Kapcsolódó
Az egyik leghátborzongatóbb szovjet X-akta nyomában
Hatvan évvel a tragédia után is rejtély, hogyan halt meg 1959-ben kilenc egyetemista az Urálban.

Az évtizedek során rengeteg magyarázat született a történtekre, van, aki szovjet fegyverkísérletekre gyanakszik, mások földönkívülieket sejtenek a háttérben. Egy friss tanulmányban a szerzők a lavina elméletét próbálják alátámasztani – írja a Live Science. Az elképzelést már korábban felvetették, de a mostani bizonyítékok tűnnek eddig a leginkább meggyőzőnek.

Adottak voltak a körülmények

Johan Gaume, a Lausanne-i Svájci Szövetségi Műszaki Intézet kutatója kiemelte: nem állítják, hogy megoldották a
Gyatlov-rejtélyt, csupán egy lehetséges magyarázatot kínálnak. A szakértők egy 2019-es és egy 2020-as orosz nyomozás során is arra jutottak, hogy lavina, egészen pontosan egy födém hócsuszamlás okozhatta a túrázók halálát. Ez akkor figyelhető meg, amikor a felső hótábla leválik a mélyebben fekvő rétegről.

Az elméletet sokan nem fogadták el egyes ellentmondások, illetve az átfogó dokumentáció hiánya miatt.

26 nappal a túrázók eltűnése után, a mentőcsapat megérkezésekor nem bukkantak lavinára utaló nyomokra. A lejtő, ahol a sátrakat felverték, nem volt túl meredek, ez szintén cáfolhatja a hócsuszamlás hipotézisét. További problémát jelent, hogy a túrázók a jelek alapján az éjszaka közepén kimenekültek a sátrakból. Ez azt sugallja, hogy a lavina órákkal a tábor felállításával járó munka, azaz a legmagasabb veszély után alakult ki. Végezetül több holttesten olyan sérüléseket fedeztek fel, melyek nem jellemzőek a lavinák áldozataira.

Gaume és társai igyekeztek feloldani ezeket az ellentmondásokat. A kutatók először a tragédia időszakának adatait elemezték, hogy rekonstruálhassák a környezeti adottságokat, majd egy számítógépes modell segítségével mérték fel, hogy kialakulhatott-e födém lavina ilyen körülmények között.

Az eredmények alapján a helyi lejtő egy ponton a véltnél meredekebb volt, a baleset utáni hóhullás ugyanakkor csökkenthette a látszólagos lejtést, ráadásul a lavina nyomait is elfedhette. A tábornál a hó nagy mennyiségű finom szemcséjű jeget tartalmazott, ami tovább növelhette a hógörgeteg kockázatát. Gaumék úgy gondolják, hogy a legnagyobb veszély valójában nem a sátrak felállításakor jött létre, hanem később, amikor a szélsőségesen erős szelek még több havat hordtak a sátrak feletti lejtőre.

A kutatók szerint az inkább autóbalesetekre jellemző borda- és koponyasérülések valószínűleg úgy alakultak ki, hogy az áldozatok a hátukon feküdve aludtak, amikor a hó rájuk zúdult. A szimulációk azt is felfedték, hogy megfelelő szögből érkezve egy kisebb lavina képes olyan súlyos, de nem halálos torok- és fejsérüléseket előidézni, melyeket egyes elhunytakon kimutattak. Az esemény után a sérült túlélők kimenekülhettek sátraikból, a fagyos éjszakában azonban megfagytak. Utóbb a vadállatok ehettek a holttestekből, ez megmagyarázhatja, hogy miért tűntek el egyes áldozatok bizonyos testrészei.

Fontos kiemelni, hogy a friss tanulmány sem oldja meg a rejtély minden részletét. Ennek ellenére az új eredmények fontosak, hiszen ez az első jól dokumentált tudományos munka, amely igazolja a katasztrófa egyik lehetséges okát.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik