60 évvel ezelőtt történt a hidegháborús Szovjetunió egyik legrejtélyesebb tragédiája: az Urál-hegység északi részén kilenc túrázó vesztette életét több, mint furcsa körülmények között. Az összeesküvés-elméletek a KGB által eltitkolt akción keresztül a jetitámadáson át a földönkívüliek látogatásáig terjednek, és egyre több az elmosott, kitalált vagy felnagyolt részlet is a történetben. Az is rejtély, hogy miért gondolta úgy az orosz legfőbb ügyészség, hogy több mint fél évszázad távlatából majd jól megoldják az ügyet, de az biztos, hogy megpróbálják: az Index szúrta ki, hogy a szovjetek által korábban titkosított aktákat most újra leporolják, és három lehetséges magyarázatra kezdik el a nyomozást.
A SZOVJET X-AKTÁK
A Gyatlov-rejtélyt egyébként szokták hidegháborús X-aktákként is emlegetni, ami nem is csoda: 1959-ben a kilenc szóban forgó túrázó nagyon gyanús, sőt, inkább kifejezetten megmagyarázhatatlan körülmények között vesztette életét. Ha a történetet nagy vonalakban elmeséljük, sehogy sem áll össze: a teljesen profi, gyakorlott túrázók sátrat vertek egy hágónál, éjszaka viszont kivágták a sátruk oldalát, nagy részük szinte ruha nélkül, rendezett sorokban elsétált a közeli erdőig, ott tüzet gyújtott, majd lassan megfagyott.
A csapat másik felét teljesen más irányban, nagyjából 750 méternyire találták meg szétzúzva, de valószínűleg ők sem a sérüléseikbe, hanem inkább a hideg okozta kihűlésbe haltak bele. A sátorban minden érintetlenül, rendezetten maradt, idegen lábnyomokat a nyomozók nem találtak, és vadállat-támadásra utaló nyomokat sem. A helyzet még furcsább, ha tudjuk, hogy
az egyik áldozatnak pedig egész egyszerűen valami kitépte a nyelvét. Így, a részletek nélkül valóban inkább UFO-támadásnak tűnik a dolog, mint megmagyarázható, logikus katasztrófának.
Akkor sem sokkal jobb a helyzet, ha ismerjük a történet részleteit. 1959. január 23-án kelt útra Szverdlovszkból egy csapat túrázó, akkor még tízen: Zinaida Kolmogorova, Jurij Dorosenko, Ljudmila Dubinyina, Alekszandr Kolevatov, Jurij Jugyin, Rusztyem Szlobogyin, Georgij Krivinyiscsenko, Nyikolaj Thibeaux-Brignolles és Igor Zolotarjov. Jurij Jugyin később betegség miatt visszafordult, ezzel ő az egyetlen, aki a hírhedtté vált túrát élve megúszta.
A csapat mindegyik tagja gyakorlott túrázó volt. Az expedíciót Igor Zolotarjov szervezte meg, aki az Uráli Műszaki Főiskola végzős diákja volt. Meghívta maga mellé nyolc egyetemista társát, valamint egy túravezetőt. A fiatalok nekivágtak az útnak, ami a tervek szerint 350 kilométert és 16 napot ölelt volna fel, közben pedig vonattal, lovasszánnal és gyalog haladtak volna. Február 1-jéig minden tökéletesen rendben is ment, ekkor azonban elérték a Holatcsahl-hágót, ami a helyi őslakos manysik nyelven annyit tesz: halottak hegye. Az immár 9 fősre fogyatkozott csapatra ráesteledett, ezért nem egy szélvédett helyen, hanem egy erdőtől nem messze ütötték le a sátrukat.
SZINTE MEZTELENÜL A -30 FOKBAN
A túrázóknak február 12-én kellett volna megérkezniük Vizsajba. Az egyetem, ahová Zolotarjovnak üzenetet kellett volna küzdenie, pár napig nem aggódott, hiszen a betegség miatt visszafordult Jugyin elmondta, hogy némi csúszásban voltak. Február 20-án azonban már sejteni lehetett, hogy baj van, ezért egy önkéntes, diákokból és tanárokból álló csapat elindult felkutatni a túrázókat, később pedig katonai gépekkel a hadsereg is nekiindult a keresésnek.
Február 26-án sikerült megtalálni a sátrat, és az első 5 holttestet. A vékony hóréteggel bevont sátor oldalát kivágták, benn a felszerelés tökéletes rendben állt. A közeli erdős részen azonban két, alsónadrágban és vékony pólóban megfagyott áldozatot találtak, egy kezdetleges tábortűz mellett, egy olyan fa előtt, amelynek letörték az alsó ágaikat. Három holttestet, szintén hiányos öltözetben, ettől nem messze találtak, a fák és a sátor közötti úton. Két hónappal később a 4 másik túrázó élettelen teste is meglett: ők olyan sérüléseket szenvedtek, amit a halottkém autóbalesethez hasonlított, és kizárta, hogy másik ember tehette volna.
VANNAK AZÉRT LOGIKUS MAGYARÁZATOK
Jelenleg két reális magyarázat létezik az eseményre: az egyik az úgynevezett Kármán-féle örvényhez kapcsolódik, ami erős hóviharban jöhet létre, igaz, elég ritka esemény. Óriási hangzavarral jár, és olyan infrahanggal, amit ugyan az emberi fül nem hall, de érzékel, és pánikrohamot, szürreális viselkedést válthat ki.
A másik magyarázat a sátorban található, összeácsolt kályhához kapcsolódik, ami rengeteg különös eshetőséget megmagyarázhat. Először is, indokolja, hogy miért volt szinte mindenki lenge öltözékben, másrészt azt is, hogy miért kellett olyan gyorsan elhagyni a sátrat, hogy nem volt idő megkeresni a kijáratot: ha esetleg elzáródott a kimeneti nyílás, a zárt helyiségben akkora füst alakulhatott ki, hogy gyorsan kellett lépni. Az alulöltözött túrázók közül ráadásul többen nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztottak, valószínűleg nem gondolták át, hogy a nagyjából mínusz 30 Celsius-fokos hidegbe másznak ki.
Emiatt lehetett, hogy az erdő széle felé vezető nyomok nem futásra vagy káoszra utalnak, hanem rendezett sétára: a túrázók valószínűleg elindultak menedéket keresni, tábortüzet rakni, fa után kutatni. A később megtalált négy elhunyt valószínűleg belecsúszott a folyószurdokba, és itt szétzúzta magát. Ez ráadásul megmagyarázza azt is, hogy miért találhatók enyhe égési sérülések néhányuk testén.
Az egyetlen kérdőjeles itt még mindig a hiányzó nyelv, és a radioaktív ruhák – bár az elsőre nincs meggyőző magyarázat (vadállatokat emlegetnek leggyakrabban, de furcsa volna, ha csak a nyelvet szakították volna ki), a második egybevág azzal, hogy a tulajdonosaik korábban radioaktív anyagokkal dolgoztak.
Ehhez képest az oroszok most három olyan szcenárióra kezdenek el vizsgálódni, ami a rejtélyesebb részletek egyikét sem magyarázza meg:
Utóbbi legalább egybeeshet a Kármán-örvény megjelenésével, de a másik kettőnek nem sok realitása van – miért ne mentek volna vissza a sátorba az alulöltözött túrázók, ha egyszer rájöttek, hogy nincs lavina a környéken? És miért nem mentek ki egyszerűen a sátor ajtaján ahelyett, hogy tönkretették volna az egyetlen menedéküket?
Még mindig több a kérdés, mint a válasz a történettel kapcsolatban, a Szovjetunió pedig 1959-ben mindössze három hónap alatt lezárta a nyomozást. A végkifejlet az maradt, hogy a túrázók halálát “ismeretlen kényszerítő erő” okozta – jelentsen ez bármit is. Valószínűtlen, hogy 60 év távlatából bármi új információ is kiderülne az egészről.
