Tudomány

Kétszáz királylány volt a darázsfészekben

Kétszáz királynő helyett kétszáz királylány lehetett az óriásdarazsak fészkében, amit szkafanderes szakemberek számoltak fel Amerikában. Terjedésüket lehetetlennek tűnik megállítani, és egy ázsiai lódarázsfaj már hazánk felé is elindult.

Nagy érdeklődés övezte az október végi hírt, és még nagyobb az azt kísérő fotókat és videókat, melyeken szkafanderbe öltözött emberek először légmentesen lezárták egy fa törzsét, majd valami fura eszközzel ügyködtek benne az egyetlen meghagyott résen keresztül. Mindez a Washington állambeli Blaine-ben történt, és a látszat ellenére nem az amerikai kormány különleges egysége csapott le egy földönkívüli létformára, hanem a mezőgazdasági hivatal munkatársai pusztították el egy idegenhonos, óriásira növő lódarázsfaj kolóniáját – a műveletről és a behurcolt fajok jelentette ökológiai veszélyekről itt írtunk bővebben. A későbbi vizsgálat eredménye alapján pedig a kutatók újabb megdöbbentő bejelentést tettek:

a fészek csaknem 200 királynőt rejtett. Ijesztő, ha a laikus tudásunkat követve úgy gondolkozunk, minden királynő egy-egy újabb, jövőbeni kolóniát jelent.

Az Egyesült Államokban azután indult hajtóvadászat a Kelet-Ázsiában honos óriás lódarazsak (a fajt korábban japán lódarázsként emlegettük, de erről majd később) után, hogy a tavalyi évben először érzékelték megjelenésüket. A felhajtás nem ok nélkül való, bár ez a rovar sem feltétlen veszélyesebb az emberre nézve, mint a rokonai, ám a háziméhek populációira nagyon komoly fenyegetést jelent.

Mit jelent pontosan ez a „200 királynő”, mit tudunk a jókora darazsak terjeszkedéséről, illetve megjelenhet-e Magyarországon is új lódarázsfaj? Erről Kérdeztük Dr. Vas Zoltán biológust, a Magyar Természettudományi Múzeum főmuzeológusát, a hártyásszárnyúak gyűjteményének vezetőjét.

Már nem japán, hanem óriás

A Kelet-Ázsiában, Kína és Japán területén elterjedt fajt korábbi cikkeinkben következetesen japán lódarázsként említettük (Vespa mandarinia japonica), és így is pontos. Ám megesik, hogy a taxonómia – főként rovarok esetén – néha változik, a tudósok e fajjal kapcsolatban is helyesbítettek:

kiderült, hogy nem egy alfajról, hanem csak egy színváltozatról van szó, ezért a megnevezése helyesen: óriás lódarázs (Vespa mandarinia)

– mondja a 24.hu-nak Vas Zoltán.

Talán még kifejezőbb is, hiszen a lódarazsak legnagyobb méretű képviselőiről van szó, a dolgozók testhossza 35–45, míg a királynőké 50–55 milliméter is lehet. Ebből adódóan fullánkjuk is hosszabb, alkalomadtán nagyobb mennyiségű mérget képesek ellenfelükbe fecskendezni, emellett a társas rovarok többségéhez hasonlóan együttesen, közös erővel védik a fészküket támadás esetén.

A szenzációhajhász cikkek nyilván ezért aggatják rájuk a gyilkos melléknevet, holott nem agresszívabbak más társas darazsaknál. Nem ők tehetnek arról, hogy nagyok és hatékonyan védekeznek. A témáról ebben a cikkünkben írtunk bővebben:

Ez az igazság a gyilkos óriásdarazsakról
A japán lódarázs megjelenése az USA-ban semmiképpen nem jó hír, de nem azért, mert embereket „gyilkolna”. Hazánkban egy Európában már megtelepedett rokona, az ázsiai lódarázs felbukkanása várható a jövőben.

Csak pár hónap az élet

Az óriás lódarazsak életciklusa semmiben nem különbözik a nálunk is őshonos európai lódarázsétól (Vespa crabro), a szakértő számára a Blaine-ben egyetlen fészekben talált 200 királynő sem rejtély, hanem elírás vagy téves megfogalmazás. A telet csak a nyár vége felé kifejlődött fiatal ivaros nőstények vészelik át egy többé-kevésbé fagymentes zugban megdermedve, ezeket a következő tavaszon esedékes kolóniaalapításig nem hívhatjuk királynőnek. Sikeres telelés esetén egy ilyen nőstény tavasszal aktivizálódik, és első dolga védett helyet keresni, ahol elkezdi építeni a fészket, és lerakja benne a petéit.

Az első dolgozógenerációt a királynő egyedül neveli fel. Ahogy ezek »munkába állnak«, létrejön a kolónia, a következő nemzedékek táplálása, gondozása már a kifejlett testvérek, a dolgozók (ivartalan nőstények) feladata, a királynő pedig folyamatosan rakja le a petéket

– magyarázza a szakember.

Óriás lódarazsak támadása egy méhcsalád ellen. Fotó: GettyImages

Nyár közepén, végén az akkor már több száz vagy több ezer fős fészekből ivaros hímek és nőstények bújnak elő, számuk a család méretével arányos. Ha eljön az idő, ezek egyszerre rajzanak ki megannyi fészekből, hogy párt találjanak maguknak, a nász után a hímek elpusztulnak: többé nincs szükség rájuk, a nőstények egész életükre való hímivarsejt-készletet képesek tárolni a testükben.

Aztán az ősz folyamán elhullik a királynő és az ivartalan dolgozók is mind egy szálig.

Királynők és királylányok

A megtermékenyített nőstények viszont keresnek egy fagymentes zugot, ahol áttelelhetnek, tavasszal pedig minden kezdődik elölről. És itt érhetjük tetten a tévedést. Királynőről a kolónialapítástól beszélhetünk, az ivaros nőstények megtermékenyítés előtt vagy után is csak ivaros nőstények, és nem királynők. Ahhoz előtte túl kell élniük a telet, sikerrel felépíteni egy fészek alapjait, és felnevelni egy dolgozógenerációt.

Kötetlenebbül fogalmazva ezeket a nőstényeket királylányoknak szoktam nevezni, szépreményű királynőjelölteknek.

Az amerikai fészek esetén feltehetően a már felnevelt, de még nem kirajzott ivaros nőstényekről van szó. Könnyen felismerhetőek, jóval nagyobbak a dolgozóknál, de hogy a megfogalmazás hol csúszott el, nem tudjuk, de nem is lényeges. A 200 ivaros nőstény nem pedig jelent 200 potenciális új kolóniát, mert nagy részük mindenképpen elpusztult volna tavaszig.

Úton van felénk az ázsiai lódarázs

A faj amerikai terjeszkedésről nem léteznek tudományos igényű, hiteles felmérések, de szinte biztosra vehetjük, hogy több család is megvetette már a lábát, teljes kiirtásuk lehetetlen feladatnak tűnik. Próbálkoztak ilyennel Franciaországban, egy ugyancsak Ázsiából érkező fajjal, az ázsiai lódarázzsal (Vespa velutina), de hiába reagáltak a hatóságok szinte azon nyomban, terjeszkedését nem sikerült megállítani.

Ázsiai lódarazsak Franciaországban. Fotó: Michel Rauch / Biosphoto / Biosphoto via AFP

Ez a 2000-es évek elején történt, az ázsiai lódarazsak azóta megjelentek már Franciaország szomszédos országaiban, így Nagy-Britanniában, Olaszországban, Németországban is. Az Alpokat északról és délről „megkerülve” közelednek Magyarország felé, csak idő kérdése, mikor telepednek meg nálunk is. Sőt, az is lehet, hogy már megtörtént, csak még nem tudunk róla.

Minden idegenhonos faj behurcolása, megjelenése kockázatokat jelent a hazai ökoszisztémára nézve, de az ázsiai lódarázs emberre nem veszélyesebb más hazai darázsfajoknál. Termetre kisebb hazai lódarazsunknál, és egyelőre még arról is csak jobbára anekdotikus információink vannak, hogy valójában mekkora veszélyt jelentenek a háziméhekre.

Nem úgy, mint az óriás lódarázs, közülük néhány tucatnyi is pár óra alatt több tízezres méhcsaládot képes elpusztítani. Őshazájában, az évmilliók óta tartó együttélés során az őshonos ázsiai mézelő méhek már kidolgozták ellene a megfelelő stratégiát, ám az európai eredetű háziméh ázsiai és amerikai betelepített populációi védtelenek ellene – ebben a cikkben írtunk erről bővebben.

Kiemelt képünkön óriás lódarázs. Fotó: Kagenmi /GettyImages

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.