A héten ismertetik a 2020-as tudományos Nobel-díjak nyerteseit, a koronavírus-járvány miatt ezúttal nem újságírók előtt. Hétfőn az orvostudományi kategória győzteseit mutatták be, az elismerést Harvey J. Alter, Michael Houghton és Charles M. Rice kapták, eredményeik jelentőségéről ebben a cikkben írtunk bővebben.
Kedden a fizikai Nobel-díjasokat mutatták be, a tudományos díjat 2020-ban Roger Penrose, Reinhard Genzel és Andrea Ghez kapják. Penrose azt fedezte fel, hogy a fekete lyukak képződése az általános relativitáselmélet egyik következménye, Genzel és Ghez pedig galaxisunk közepén azonosított egy szupermasszív, sűrű objektumot.
Penrose matematikai módszerekkel igazolta, hogy a fekete lyukak Albert Einstein híres elméletének közvetlen következményei. Maga Einstein nem hitte, hogy az óriási tömegű, még a fényt is elnyelő fekete lyukak valóban léteznek, 1965-ben, tíz évvel a legendás fizikus halála után azonban Penrose bebizonyította, hogy ilyen objektumok valóban létrejöhetnek. A kutató jellemezte is a fekete lyukakat, és arra jutott, hogy belsejükben a fizika ismert törvényei nem érvényesek. Úttörő tanulmánya Einstein halála óta máig az egyik legfontosabb hozzájárulás az általános relativitáselmélethez.
Genzel és Ghez az 1990-es években a galaxisunk magjában található régiót, a Sagittarius A*-ot vizsgálta. A szakértők a Tejútrendszer közepe körül keringő csillagok mozgását figyelték meg, a pályák alapján pedig arra jutottak, hogy egy hatalmas tömegű, láthatatlan objektum fekszik a magban, amely befolyásolja a helyi égitesteket.
A szakértők a legjobb távcsöveket felhasználva, új módszereket és műszereket kidolgozva folytattak vizsgálatokat. Eredményeik alapján ma úgy gondoljuk, hogy a Tejútrendszer közepén egy szupermasszív fekete lyuk található.
Kiemelt kép: Jonathan NACKSTRAND / AFP
