Te azt tudod, hogy a maszk viselése inkább káros, mint hasznos, mert újra belélegzed vele a szén-dioxidot, amit kilélegeztél, és meghalsz tőle?
Ezt a kérdést egy tizenkét éves kislány szegezte nekem balatoni nyaralásunk utolsó napjának reggelén, miután látta, hogy pakolás közben rakom bele a táskámba a maszkomat. Kérdésemre, hogy mégis honnan szed össze ilyen hülyeségeket, csak annyit mondott: az internetről.
És valóban: az úgynevezett prevenciós paradoxonnak hála mind a „magyar”, mind a nemzetközi internet csak úgy hemzseg a koronavírussal kapcsolatos álhíreket és összeesküvés-elméleteket terjesztő csoportoktól, oldalaktól. A legnagyobb hazai közülük kétségkívül a „Normális élethez ragaszkodók”, ami most már „Adjátok vissza a normális életünket” közösségként is fut, magába gyűjtve a társadalom azon rétegét, amelynek tagjai úgy gondolják, a koronavírus túl van lihegve, a média fújja fel az egész járványt, és a maszkviselés nem csak hogy nem egészséges, de még kifejezetten káros is.
Mindez valószínűleg azért kap ekkora hangsúlyt, mert egyrészt
másrészt tökéletesen beleillik a többi összeesküvés-elmélet sorába, és össze is lehet keverni őket egymással, hogy egész merész katyvaszokat kapjunk a végére. A csoport szülőatyja egyébként az a Gődény György gyógyszerész, aki a járvány alatt virológussá avanzsált, és néhány, általában a virológiától legalább ennyire távol álló orvossal együtt próbálja meggyőzni a közvéleményt arról, hogy a koronavírus túl van lihegve, a média hazudik, és a maszkhasználat káros.
A maszktagadók szerint ugyanis azok, akik betegségprevenciós célból maszkot hordanak, birkák, akik ész nélkül követik a háttérhatalom (legyen az bárki is, nevesíteni talán Bill Gatesen kívül senkit nem tudnak) utasításait, és nem kérdőjeleznek meg semmit, amit mondanak nekik, nem gondolkodnak – de a maszktagadók ennél okosabbak, ők átlátnak a szitán, és nem lehet őket megtéveszteni holmi tudományos kutatásokkal és szakértői véleményekkel.
Néhány perc guglizás és egy kis közösségimédia-használat után többet tudnak a témáról, mint azok, akik több évig szenvedtek a diplomájukért, és minden probléma nélkül kiosztanak boldog-boldogtalant, akkor is, ha az történetesen éppen az Egészségügyi Világszervezet vezetője, vagy hazai virológus szakember. Ráadásul kibővíteni mindig lehet az összeesküvés-elméleteiket: ilyen mondás, hogy a koronavírust aktiváló 5G-mikrochipet szerelnek a maszkokba, és ezzel irányítják, ki mikor betegszik meg.
Politikai kérdés lett a maszkviselés
Bármilyen furcsa is, a maszkellenes mozgalmak nem most születtek meg: már a koronavírus-járvánnyal nagyon sokszor összehasonlított, legutóbbi nagy világjárvány, a spanyolnátha alatt is alakult maszkellenes liga Kaliforniában. Tagjai tüntettek a maszkhasználat ellen, és még a börtönt is vállalták azért, hogy ne kelljen nyilvános helyen a védőfelszerelést hordaniuk. A nyugati államokban még a hordágyvivők között is voltak, akik megtagadták a maszkviselést, noha ők közvetlenül érintkeztek spanyolnáthásokkal.
Ha gyakorlatiasan közelítünk a kérdéshez, nehéz megérteni, miért jelent problémát a maszkviselés: csak egy vékony rongydarabról van szó, amit ráadásul otthon nem, csak nyilvános helyeken kell hordanunk, azokból is csak a zárt térben kötelező, máshol opcionális. Ha viszont ideológiai szempontból közelítünk a témához, és a maszknak szimbolikus jelentést adunk, mindjárt más a helyzet.
„Elsősorban a kontextus határozza meg, hogy valaki miért tagadja meg a maszkviselést” – mondta a 24.hu-nak Krekó Péter szociálpszichológus. „A politikai ideológiák képesek lehetnek arra, hogy bármit, és annak az ellenkezőjét is legitimálják. A nyugati, nyitott társadalmakban, ahol a nonkonformizmus az elterjedt, nagyobb az esély rá, hogy elkezdenek az emberek a maszkok ellen lázadni.”
„Itt ez a nyitottság, az, hogy nem mindenki csinálja ugyanazt, egy vírushelyzetben visszaüthet, mert az emberek a maszkviselést a szabadságjogaik korlátozásának érzik. De ugyanígy a politikai vezetés szította szkepszis is okozhatja a maszktagadást, mint például amikor Fehéroroszországban Aljakszandr Lukasenka elnök kijelentette, hogy a vírus nem létezik. De említhetnénk itt Brazíliát vagy Oroszországot is, Putyin például sokáig tüntetően maszk nélkül mutatkozott a találkozóin.”
Az Egyesült Államokban jól megfigyelhető, hogy kik azok, akik a maszkviselés ellen tiltakoznak, itt erősen politikai töltetű a vita: a Trumpot támogatók, vagyis a szabadságpárti jobboldal emeli fel a hangját a maszkok ellen, de az amerikai kisebbségek is fogékonyak az összeesküvés-elméletekre, mivel alapvetően rendszerelutasító magatartást tanúsítanak. Érdekes azonban, hogy az afroamerikaiak körében,
Azt is meg lehet azonban figyelni, hogy nem konkrétan egy bizonyos politikai beállítottság kell ahhoz, hogy valaki a maszkviselés ellen álljon ki – szinte az egész spektrumot lefedi a maszktagadók tábora, és inkább a saját gondolkodási sémák számítanak. „Magyarországon az ELTE PPK végzett ezzel kapcsolatban egy kutatást, ebből kiderült, hogy a tekintélyelvűséget elfogadó személyiségek gyakrabban viselnek maszkot. Ha az az alapszabály, hogy te viseld a maszkot, és a hatalom is ezt mondja, akkor a tekintélyelvűbb ember könnyebben elfogadja. Ekkor a maszktagadás egyfajta lázadást jelent. Ha a hatalom azt mondja, hogy ne hordj maszkot, akkor a maszkviselés a lázadás eszköze.”
Itthon még érződik a szocializmus tekintélykövetése
„Kelet-Közép-Európában, úgy gondolom, azért ilyen alacsony a fertőzések száma, mert van egy olyan szocializáció a szocialista rendszerekből fakadóan, ami gyakorlatilag felvilágosult diktatórikus megközelítés: azt mutatja, hogy követni kell a tudomány előírásait, a tudósoknak hinni kell, és ha a vezetés ugyanazt mondja, mint a tudomány – ami egyébként Magyarországon így van -, akkor az emberek hajlamosak beállni a sorba” – mondta Krekó Péter. „Úgy gondolom, hogy egy ilyen helyzetben, mint amilyen egy világjárvány is,
ez a konformista attitűd, ami Közép-Európában sokkal jellemzőbb, segíthet abban, hogy az emberek betartsák a szabályokat.
„Nagyon nehéz ezt objektíven mérni, talán a Google Mobility Report tud egy kis információt adni arról, hogy mennyire vesszük komolyan a korlátozásokat. Ez a mobiltelefonunk cellainformációja alapján mutatja meg, hogy a kijárási korlátozások idején mennyit mozogtunk. A Report alapján Magyarország komolyan vette a korlátozásokat, és Budapest jobban is teljesített, mint az ország többi része, így megdől az a sztereotípia is, hogy a városokban nehezebben fogadják el a szabályokat” – mondta Krekó Péter.
Nehéz meghatározni tehát, hogy ki az, akiből bősz maszktagadó lesz. Amit tudni:
- jellemzően a nonkonformista társadalmakban gyakoribb, hogy az emberek a szabadságjogaikra hivatkozva elutasítják a maszkhasználatot, de inkább a személyes beállítottság fontos.
- Itthon ugyan kevésbé jellemző, hogy valaki komolyabban a maszkok ellen lépjen fel, de népes tábora van annak az elgondolásnak, hogy a maszk egy kitalált vírusra adott kényszerintézkedés.
- Általában azok adnak hevesebb reakciót az ilyen szabályokra, akik a járvány miatt hátrányos helyzetbe kerültek, elvesztették a munkájukat.
- Korábban kutatás kimutatta már azt is, hogy a gyengébb értelmi képességűek gyakrabban tagadják meg a maszk viselését.
A tudománynak sem hiszünk már
A koronavírus-járvány azt is megmutatta, mennyire megrendült az emberek hite a tudományban: olyan szakértők munkájának sem hisznek, akik teljesen függetlenek, és semmi érdekük nem fűződik ahhoz, hogy befolyásolják a kutatási eredményeiket. Virológusok, matematikusok, molekuláris biológusok, orvosok munkáját nevezik hazugságnak, és gyanúsítják meg őket azzal, hogy a médiával szövetkezve egy nagy, világméretű összeesküvés részei. Nem nehéz látni, hogy mennyire valóságtól elrugaszkodott az elgondolás, de az is tiszta, hogy honnan jön ez a bizonytalanság, már ami a koronavírust illeti: az emberek
„A koronavírusról több kérdésben nincs jelenleg tudományos konszenzus. Nyilván van egy tudományos mainstream, ami egy irányba mutat, de egyöntetű konszenzus nincs. Ahogy telik az idő, egyre több információnk van, és változnak az ajánlások” – mondta Krekó Péter. „Ha valaki fogékonyabb a tudományellenes narratívára, könnyen mondhatja, hogy a tudósok sem biztosak a dolgukban.”
A koronavírus új törzse teljesen ismeretlen volt a tudomány számára, az új információk megjelenésével az alapvető ajánlások is változtak, ez pedig azt a hatást kelthette, hogy a tudósok sem tudják, mivel állunk szemben, össze-vissza beszélnek, és csak találgatnak. A maszkhasználat tökéletes példája ennek: a járvány elején mind a WHO, mind az operatív törzs azt mondta, hogy a maszkviselés felesleges,
„Van egy nagyon erős frusztráció is az emberekben, akik például a korlátozások miatt elveszítették a munkájukat, könnyen érezhetik úgy, hogy az okos tudósok miatt van így, mert megmondták, hogy otthon kell maradni. Az, hogy társadalmi szinten mi az adekvát válasz, mikor, mit és mennyire kell lezárni, az az áldozat, amit a társadalom bevállal a biztonság érdekében, az már politikai kérdés. Ebben a tudományos közösség viszonylag egyöntetűen állást foglalt abban az irányban, hogy mentsünk életeket, minél hamarabb és minél szélesebb körben zárjunk le mindent. Aki ebbe a körbe bekerült, és emiatt hátrányba került, annak a reakciója nyilvánvalóan rávetül a tudományos közösségre.”
A tudományellenesség ezen kívül a fent említett rendszerellenes lázadásnak is az egyik megjelenési formája: ezért jellemző, hogy vakon vezetett birkáknak nevezik a maszkellenesek azokat, akik megfogadják a tudósok és a politikusok tanácsait, és maszkot hordanak. A maszkviselés ideologizálódik, értékkifejezéssé válik, és szembe helyezi a „felvilágosult” csoportot a „birkákkal”. Érdemes megfigyelni a szóhasználatot is, ennek is nagy szerepe van, minden csoportban találkozunk ugyanis a következő kifejezésekkel:
- birkák,
- háttérhatalom,
- kamuvírus,
- hisztéria,
- médiahisztéria,
- gazdag elit,
- emberirtás,
- emberkísérlet.
Ezen kifejezések rendre előjönnek maszktagadóknál, és bizonyos szinten az összetartozásukat erősítik.
Sok maszktagadó a legfrissebb tudományos kutatásokkal sincs tisztában, sőt rengetegen vannak, akik a maszk alapvető feladatát sem képesek megérteni. Futótűzként terjedt például a neten egy időben az a kép, ahol a tűzoltók, vírusokkal foglalkozó orvosok, és egyéb, nagyon magas porszűrési képességgel rendelkező maszkot hordó szakemberek képeit vetették össze az orvosi maszkot hordó emberekével, és tették fel a kérdést: ha a por ellen ekkora védekezésre van szükség, akkor egy halálos vírust hogy állít meg egy egyszerű, vékony szövetréteg?
Ha azok, akik ezeket a képeket megszerkesztik, vagy továbbadják, utánanéznének, hogyan is terjed a koronavírus, tudnák, hogy nem a vírus szaladgál magában a levegőben, hanem jórészt nyálcseppekkel, orrváladékkal terjed, ennek nagyon nagy részét pedig megfogja a maszk, főleg, ha többrétegű, vagy orvosi változat. Ezért is fontos, hogy ne csak lazán az orr alá csapva hordjuk, hanem rendesen, az orrot is takarva, minél kevesebb helyet hagyva a váladékcseppeknek a „menekülésre”.
A tudományellenes mozgalmak egyébként olyan területeken jellemzőek, ahol egyébként is nagy hagyományuk van a szabadságjogoknak. Ezért vagyunk jelenleg előnyben Közép-Európában: a geopolitikai kontextusunk, a szocialista hagyományok most előnyt is jelenthetnek, hiszen a szabálykövetés miatt is lehet az, hogy viszonylag könnyen megúsztuk a járvány első hullámát.
Ez már nem szólásszabadság kérdése
A maszkellenesek egyébként nagyon jó párhuzamot mutatnak a többi összeesküvéselmélet-hívővel abban, hogy elsősorban a közösségi médián szerveződnek, és innen is nyerik a (kétes forrású) információikat.
A laposföldesekkel kapcsolatban kimutatták már, hogy a Youtube az egyik legnagyobb forrásuk. Azt pedig már kutatások bizonyították, hogy minél többet találkozik valaki az ilyen információkkal, annál nagyobb az esélye, hogy elhiszi őket, ezért tartom én jó ötletnek azt, amiért sokan cenzúrát kiáltanak: a közösségi oldalak igenis lépjenek fel az olyan egészségügyi álhírek ellen, amelyek esetleg emberéletekbe is kerülhetnek
– mondta Krekó Péter.
„Ezeket az információkat ugyanis jellemzően nem átlagemberek, hanem botok, dezinformációs gépezetek terjesztik, rosszindulatú politikai szereplők, tehát ez nem a szabad véleménynyilvánítás eszköze, hanem dezinformációs fegyver az emberek ellen. Erre nem a szólásszabadság paradigmáján keresztül kell válaszolni, hanem – még kimondani is rossz – egy háborús paradigmán keresztül.”
A rossz hír az, hogy ezeket az embereket általában nem igazán lehet meggyőzni arról, hogy nincs igazuk: attól függően, hogy valakinek mennyire tartozik a világképéhez az összeesküvés-elmélet, hathatnak rá az észérvek és a tudományos cáfolatok, de gondolhatja azt is, hogy mindezek csak újabb hazugságok, amikkel őt akarja átverni a háttérhatalom. A legjobb fegyver az ilyen fals információk ellen a kínálati oldal csökkentése, ami bizonyos fokon már elkezdődött a Facebook, a Twitter és az Instagram korlátozó tevékenységével – de még mindig gyerekcipőben jár a védekezés az álhírek ellen.
Kiemelt kép: Karen Ducey /Getty Images /AFP
