Pont azokon a területeken jár a legkevesebb ember, ahol a leginkább tanulmányozhatók a klímaváltozás hatásai. Az Arktiszon és az Antarktiszon például sokkal gyorsabban melegszik az átlaghőmérséklet, mint a Föld többi területén, de az innen begyűjtött adatok korántsem elég megbízhatók és széles körűek ahhoz, hogy komoly éghajlat-változási modelleket lehessen rájuk alapozni.
Brutális a szén-dioxid mennyisége a légkörben
Nagyon mutatós grafikonokat tudunk készíteni nemcsak a jelenlegi, vagy az emberiség által folyamatosan mért adatok alapján, hanem olyan kutatások segítségével is, amelyekben több kilométer mélyen fúrunk le az arktiszi jégbe, és az ott csapdába esett apró buborékok szén-dioxid tartalmát vizsgáljuk. Antje Boetius, az Alfred Wegener Tengeri és Poláris Kutatóintézet tudósa és csapata ezt meg is tette. A nemrég megtartott New York-i klímacsúcson pedig nyilvánosságra hozták az adatokat. Ijesztő eredményekről számoltak be: az iparosodás után drámaian felcsúszott a levegőben található káros anyag koncentrációja, olyannyira, hogy már meghaladja a 400 millió ppm-et is.
Az Arktiszon nagy a baj, Fridtjof Nansen sarkkutató óta mégsem látogatta hosszabb ideig senki, és ő is az 1800-as évek végén dolgozott itt utoljára. Nansen még azt kutatta, hogy az arktiszi jég valóban csak jég-e, vagy van alatta egy rejtett kontinens. Ha még élne, hamarosan megtapasztalhatná a saját szemével is, hogy az Északi-sark környékén tényleg csak – egyelőre még vastag, de egyre vékonyodó – jégtakaró található.
Egy rövid repülőút is 64 négyzetméter jeget tüntet el
Az északi tengerek jégtartalma egyre csökken, szinte minden évben új minimumot regisztrálnak, és
ki tudjuk számolni, mikor lesz olyan arktiszi nyár, amikor már egyáltalán nem lesz majd jég a környéken
– magyarázta Boetius. Minden évtizedben 13 százalékkal kisebb a jégtakaró, és egy tonna szén-dioxid nagyjából három négyzetméter jég eltűnéséért felelős.
Ez brutális szám, tekintve, hogy egy Budapest–Párizs repülőút 0,2 tonna szén-dioxidot juttat a levegőbe utasonként. Egy teli repülőgépre számolva 21,6 tonna szén-dioxid, még akkor is, ha a legkisebb jelenleg gyártott Airbus-szal matekozunk. A 21,6 tonna káros anyag pedig több mint 64 négyzetméter arktiszi jég eltűnését jelenti – és ez csak egyetlen teli járat innen Párizsba.
Éppen ezért most újra sarkkutató expedíció indult az északi sarkvidékre: a résztvevők egy éven keresztül, lényegében jégbe fagyva figyelik meg a világ egyik olyan területét, ami a leggyorsabban alakul át a klímaváltozás hatására.
Úton a legnagyobb arktiszi kutatóexpedíció
A MOSAiC nevű expedíció 19 ország összefogásának köszönhetően indult el, és 7 évnyi munkával készítették elő. Jelenleg ez a történelem legnagyobb arktiszi missziója: az első kutatócsoport szeptember 20-án kezdte meg a munkát, a résztvevők pedig három havonta váltogatják egymást a jégen. Az expedíció bázisa egy német jégtörő, a Polarstern, ami minden felfedező kutatás kiindulási pontja.
A Polarstern több mint harminc éves, hamarosan le kellene váltani
– mondta a Falling Walls konferencián tartott előadásában Boetius, aki kutatóintézetével maga is komolyan dolgozott a projekten.
A MOSAiC fő célja, hogy megértse az arktiszi éjszakát, amikor olyan kevés a fény a környéken, hogy a biodiverzitás valószínűleg átalakul. A legfontosabb feladat pedig az, hogy elegendő adatot gyűjtsenek ahhoz, hogy az Arktisz melegedésének ütemét meg tudják jósolni időjárási modellek segítségével.
A Falling Walls konferencián élőben kapcsolták a projekt expedícióvezetőjét, dr. Markus Rexet is, aki a kutatóhajón állomásozik, mintegy 400 kilométerre az Északi-sarktól. Rex elmondta, a kutatás jól halad, a jégen kisebb kutatóállomásokat állítanak fel, és épp egy jegesmedve kószált a hajó körül.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ha záros határidőn belül nem teszünk valamit a klímaváltozás hatásainak mérséklése érdekében, a jegesmedve sem sokáig marad életben – jó eséllyel már most is éhes, és könnyű húsra vadászik, ami esetünkben leginkább a kutatócsoport tagjait jelenti. A jégtáblák olvadásával és az eltűnésük okozta láncreakciókkal viszont afelé haladunk, hogy nemcsak a jegesmedvék halnak majd ki, hanem olyan ökológiai változások indulnak meg, amelyeket már az emberek is megszenvednek a mindennapjaikban.
A kutatóhajó útját bárki élőben követheti erre az oldalra kattintva.
