Globalizált világunkban már az emberiséggel egyidős bűbájos, varázsló személy alakja is uniformizált: a filmek és mesék hatására a boszorkányokról brit földön kialakult kép vált közismertté. Seprűn repülve közlekedik, sötét, nyirkos helyen lakik fekete macskájával, csúcsos kalapot visel, hatalmas üstjében pedig bizarr alapanyagokból kotyvasztott lé fortyog.
A legújabb kutatások szerint ezek a sztereotípiák mind egyetlen mesterségből és annak kellékeiből származnak, ez pedig az angliai sörfőzés. Érdekes módon a XIV. századig ezt a mesterséget többnyire nők űzték – áll a Múlt-kor.hu cikkében. A boszorkánysággal pedig úgy kerültek kapcsolatba, hogy a szakmát férfiak akarták átvenni. De kezdjük az elején.
Kalap, seprű, macska és üst
A középkori Angliában tehát általában férjes asszonyok végezték a sörfőzést, de gyakran előfordult, hogy özvegyek, egyedülállók is ebből tartották fenn magukat. Eszközeik jellegzetesek voltak:
- A hegyes csúcsban végződő magas kalapról a vásárban már messziről meg lehetett őket különböztetni a többi árustól, ez vált a szakma szimbólumává.
- A sör ugye gabonából készül, a gabonára a legnagyobb veszélyt a rágcsálók jelentik, ellenük pedig nyilván macska kell. Az más kérdés, hogy az állat idővel fekete színt öltött.
- A seprű eredete többféle lehet. Egyrészt nagyon hasonlított rá az úgynevezett sörpózna, amelyet az üzlet előtt állítottak jelezve: elkészült a friss nedű. Másrészt a műhely tisztán tartását szolgálta, nyilván mindig kézközelben volt.
- A jókora üst szerepét nem kell hosszasan elemezni.
- A különböző különleges hozzávalók a heves verseny szolgálatában álltak, a mesterek egyre különlegesebb „főzetekkel igyekeztek magukhoz csábítani a vevőket.
És már előttünk is áll a boszorkány.
Bűnbakká tették őket
De hogy lett a nyilván megbecsült foglalkozásból fekete mágia, halálos bűn? Piszkos anyagiak miatt. A sörfőző nők idővel egész komoly bevételre tettek szert, amit egyre nehezebb volt lenyelni a férfitársadalomnak, főleg a nőket többé-kevésbé félállati lénynek tekintő egyháznak. Szinte kapóra is jött a pestisjárvány, ami a XIV. század közepén okozott soha nem látott pusztítást Angliában is.
A század közepétől az egyház egyre inkább hangsúlyozta, hogy a női sörfőzők az ördög szolgái, és a sör a Sátán kedvenc itala. A kalapot és a seprűt a boszorkányság szimbólumává nyilvánították, a propaganda hatására a vásárlók is elpártoltak, hiszen ki kockáztatta volna, hogy valamiféle bájitallal megbabonázza őt egy gonosz nő. A sörfőzés ettől kezdve kizárólag férfiak által űzött mesterséggé vált.
Arról nem maradtak fenn adatok, hogy hány nőt vádoltak boszorkánysággal és gyilkoltak meg szakmája miatt, de a sörfőző nők üldöztetése, üzleteik felszámolása Anglián kívül Spanyolországban is kimutatható az inkvizíció idején.
Cikkünk forrása a Múlt-kor.hu, illusztráció: ANNE-SOPHIE GALLI / DPA
