Elég szürreális előadásoknak lehettünk tanúi az első magyarországi FameLab tudománykommunikációs versenyen, és ezt a szó lehető legjobb értelmében kell érteni: a döntőben olyan előadásokat hallhattunk, amelyek lazán, viccesen, szórakoztatóan lehozták még a kvantumfizikát is az átlagember szintjére – méghozzá fejenként három percben.
A TUDOMÁNYKOMMUNIKÁCIÓ FONTOS, ÉRTEM?
Szerencsére a tudomány is egyre inkább felismeri, mekkora óriási szerepe van a tudománykommunikációnak abban, hogy ne csökkenjen a tudományos pályák iránti érdeklődés, és ne legyen annyira elvágva a (laikus) nagyközönség az igen fontos kutatási eredményektől. Nem véletlen, hogy egyre több a tudománykommunikációs verseny is: ilyen volt nemrég a Scindikátor, és ilyen volt most
A FameLab versenyt a brit Cheltenham Fesztivál indította el még 2005-ben, 2007-ben pedig a British Councillal együttműködve nemzetközi porondra is vitték a formulát. Azóta több mint 9000 tudós vett részt a versenyen a világ minden tájáról, idén először Magyarországról is. 2018-ban 29 ország rendez nemzetközi versenyt egy Európát, Amerikát, Afrikát, Ázsiát és a Közel-Keletet felölelő hálózatban.
NEM ELÉG A TARTALOM, AZT ELŐ IS KELL ÁLLÍTANI
A magyar megmérettetés május 14-én zajlott a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, ahol a 12 döntős mondhatta el a mindössze háromperces előadását. „Három szempont alapján választottuk ki a győztest: a tartalom, az érthetőség és a karizma volt a választás alapja” – mondta el a 24.hu-nak Joós Andrea zsűritag, aki egyébként biológia tanár, tréner, előadó, rádiós és televíziós műsorvezető, és az Élménybiológia blog alapítója.
A 12-ből nagyjából hat emberről állapítottuk meg, akik kiemelkedően jók voltak, a karizmájuk fantasztikus volt. Arról viszont nagyon sokat vitáztunk a többi zsűritaggal, hogy ki volt az, akinél a tartalom kicsit az érthetőség rovására ment. Végül sikerült olyan eredményre jutnunk, amivel mindenki elégedett volt.”
HALÁLORGAZMUS
A 12 előadás mind különböző témát ölelt fel: Molnár Orsolyáé például a klímaváltozás paraziták eloszlására gyakorolt hatásával foglalkozott egy luxushajós metafora segítségével, Mokos Judit arra koncentrált, hogy mennyire máshogy viselkedünk akkor, ha tudjuk, hogy megfigyelnek bennünket, és ez az egész empirikus pszichológiára rányomhatja a bélyegét. Papp Benjámin a kozák guggolós táncot járókat meghazudtoló koreográfiával mutatta be, miért hülyeség, hogy szívhalálra defibrillátort használnak a filmekben, Vámi Tamás Ákos pedig a kvantumfizikát hozta le teljesen amatőr szintre nekünk.
Szilágyi Szabolcs arról beszélt, hogy egy gyerekkori áramütés hogyan terelte az elektromosság kutatása felé, Boromissza Zsombor tájépítész pedig vetkőzés segítségével szemléltette, hogy mennyire fontos a tavaink és tópartjaink rekonstruálása az eredetihez hasonló állapotra. Miskolczi Christina a kórosan agresszív patkányokról tartott előadást, Pintér Gergő pedig a matematika és a skizofrénia összefüggéseibe engedett betekintést, ráadásul zenekarával, a Halálorgazmussal egy a gravitációs hullámok ihlette dalt is bemutatott nekünk, de olyat, amilyet még biztosan nem látott az MTA díszterme.
BARÁTKOZÓ HAJTETVEK, ÉS PISTIKE, A KVAZÁR
A közönségdíjas végül Fiser Béla molekulatervező lett (igen, ilyen is van), aki a szaglás meg nem oldott rejtélyeibe vezetett be minket, a második helyezést pedig Rózsa Lajos érte el, aki elmagyarázta, hogy miért alakult ki az emberekben az a bensőséges kapcsolatot jelző szokás, hogy összedugjuk a fejünket. Eláruljuk: így terjesztettük egymásra a hajtetveinket, amelyeket ma már kellemetlen parazitákként ismerünk, de néhány évtizede még fontos immunválaszt alakítottak ki bennünk, amely később megvédett minket a sokkal komolyabb betegségeket terjesztő ruhatetvektől.
Az első helyet a kvazárokat egy láthatatlan kisbabával, Pistikével összehasonlító Kis-Tóth Ágnes vitte haza, aki most először készült olyan témával, ami a kutatási területéhez közel áll. „Mátraházán volt egy tudománykommunikációs táborunk, amikor onnan hazajöttünk, nem tudtam aludni az éjszaka, így született meg Pistike” – mondta a 24.hu-nak.
„Ekkor döntöttem el, hogy ez lesz az előadásom témája, az előző két fordulóban mindig másról beszéltem a zsűrinek. A szöveget végül tegnap írtam meg, és ma egész nap gyakoroltam, de a neheze az volt, hogy eldöntsem, mi legyen a téma, utána már könnyebben ment a megfogalmazás.”
VAGÁNY, RASZTAHAJÚ TUDÓNŐ KÉPVISELI HAZÁNKAT
A győztes képviselheti Magyarországot a Cheltenham Fesztiválon, ahol már értelemszerűen angolul kell kiállnia a zsűri elé. „Még nem tudom, hogy ez lesz-e a témám odakinn is, de biztosan kikérem majd a zsűri véleményét, hiszen közülük volt, akinek például az egyik korábbi témám jobban tetszett. Az igazi nehézség viszont az lesz, hogy angolul kell majd előadnom mindent, erre fel kell készülnöm, hogy minden úgy jöjjön ki, ahogy én akarom más nyelven is.”
„Nagyon-nagyon szoros volt a verseny, Fiser Bélának például nagyon szerettünk volna valamilyen díjat adni, és örültünk, hogy végül a közönség őt választotta” – mondta Joós Andrea. „Szerintem fantasztikus, hogy ilyen tudományos kutatást végző, és egyébként ilyen vagányan kinéző tudósnőt küldünk ki a külföldi versenyre” – jegyezte meg, Kis-Tóth Ágnes jellegzetes raszta loknijaira célozva.
„Persze ez nem volt szempont a választásnál, de nagyon örülök, hogy így alakult, és szerintem megtaláltuk a legmegfelelőbb embert, aki képviselheti hazánkat a fesztiválon.”
Nyitókép: Szigeti Tamás / mta.hu
