Tudomány

Az űrutazás örökre megváltoztatja az asztronauták testét

Az űrutazás emberi szervezetre gyakorolt hatása mostanában ismét slágertéma, főleg, hogy nemrég fejeződött be a Nemzetközi Űrállomás híres ikerkísérlete, és egyre közelebb vagyunk ahhoz, hogy embert küldjünk újra a Holdra, vagy először a Marsra.

Arról, hogy hogyan érzi magát egy űrhajós, amikor hirtelen mikrogravitációban kell élnie, vagy milyen érzés hazajönni az 1 G-s környezetbe, kevesen mesélnek. Reinhold Ewald német űrhajós azonban a Magyar Tudományos Akadémián tartott előadásában kitért arra is, hogy milyen változások zajlanak le az ember testében ilyenkor, és hogy hogyan lehet átállni 1 G-ről mikrogravitációra, és fordítva.

Életem leghirtelenebb élménye volt az, amikor a világűrben először áttértünk a súlytalanság állapotára”

– mondta Reinhold Ewald előadásán, amit az Európai Űrügynökség nemzetközi oktatási konferenciáján tartott.

Reinhold Ewald a Mir állomás modellje mellett Fotó: Torsten Silz/DPA

Az űrhajós még 1997-ben járt az űrben, méghozzá a Mir-97 német–orosz űrrepülés tagjaként az orosz Mir állomáson. Ekkor orvostudományi és orvosbiológiai kísérleteket végzett, így nem csoda, hogy különösen érdekli a mikrogravitáció emberi testre gyakorolt hatása.

Persze azóta, hogy ő a világűrben járt, rengeteg új információt szereztünk arról, hogy hogyan is viselkedik pontosan az emberi test a mikrogravitációs környezetben. A Nemzetközi Űrállomáson például kifejezetten ezért is nem gondolkodnak mesterséges gravitáció bevezetésén, hiszen a mikrogravitációs környezetet tanulmányozzák mind fizikai, mind biológiai síkon.

Ewald az egyike volt az első olyan űrhajósoknak, akiket már foglalkoztatott az, hogy mi történik az emberi szervezettel akkor, ha hosszabb ideig mikrogravitációs környezetbe kerül.

TELJES KÉPZAVAR

A világűrben az agyunk hirtelen képtelen rájönni, mi történik”

– mondta előadásán az űrhajós.

Amikor felszállásnál elképesztő mértékű erők hatnak ránk, az izmaink szó szerint fájni kezdenek, annyira nekifeszülnek az ellentétes erőnek, a világűrben azonban ez egy pillanat alatt megszűnik. Nem tudni, merre van a fel és a le, a testünk érzékszervei teljesen rosszul működnek. Kell egy kis idő, mire rájövünk, hogy a testhelyzetünk, és egyébként semmi más sem változott, csak az érzékelésünk csapott be minket.”

Reinhold Ewald (j) és munkatársai az űrállomásról jelentkeztek be 1997-ben Fotó: DLR/Kneffel/DPA

Ewald azt is elmondta, hogy a mikrogravitációnak vannak azonnali, látható jelei is a testen: rengeteg folyadék áramlik például a fejünkbe, amitől az arc kisimul, és a ráncok kevésbé láthatóvá válnak. Persze ez azonnal visszaugrik eredetire, ha visszatérünk a Földre, úgyhogy ránctalanítani senki ne induljon a Nemzetközi Űrállomásra (ISS), nem fog sokáig tartani a hatása.

Az izomrendszereinkben is változást tapasztalhatunk, az alvás például összegömbölyödött pozícióban a legkényelmesebb, mert a gerinc folyamatosan nyúlik a mikrogravitációban.”

A LÉTFONTOSSÁGÚ FUNKCIÓK MŰKÖDNEK

Ewald azt is mérlegelte, mihez nehezebb hozzászokni: a mikrogravitációhoz, vagy a mikrogravitáció után a földi 1 G-hez.

A szervezetnek rengeteg időre van szüksége, hogy hozzászokjon a megváltozott környezethez. De valójában az egész alkalmazkodás egy csoda: az emberi test évezredek alatt alkalmazkodott az 1 G-s környezethez, mégis tökéletesen működik 0 G-s környezetben is. A testünk egyetlen létfontossági funkciója sem változik meg a mikrogravitáció hatására.”

És valóban: a vesénk ugyanúgy működik, az emésztésünk is a helyén marad, a véráramlás sem változik, ha kikerülünk a földi környezetből. Sőt, a vérkeringésünk még alkalmazkodik is, hogy ne pumpáljon túl sok vért az agyunkba.

Reinhold Ewald (j) már a Földön, élő konferenciabeszélgetést folytat az ISS asztronautáival Fotó: BPA Steffen Kugler/BPA_pool/DPA

A Földre való visszatérés azonban hosszabb és kellemetlenebb folyamat. Itt hirtelen olyan erők hatnak az emberi testre, amiket nehezebben visel el, mint a hirtelen súlytalanságot.

A visszatérés közben rengeteg vizet vesztünk, így az első dolog, ami földet érésnél eszünkbe jut, az az, hogy igyunk valamit. Aztán szédülni kezdünk, és olyan érzésünk lesz, mintha a fejünket belülről teljes erőből ütnék egy kalapáccsal. De semmi olyat nem tapasztalunk, amit egy kiadós alvás ne tudna helyretenni.”

AGYŐ, CSONTSŰRŰSÉG!

Más a helyzet azonban azokkal, akik hosszabb ideig vannak a világűrben: Ewald ugyanis mindössze 19 napot volt távol a Földtől. Ha valakire tovább hat a mikrogravitáció, annak komolyabb rehabilitációra is szüksége lehet.

Első látásra a visszatérő űrhajósok nagyon jó formában vannak, és miután visszaáll a keringési rendszerük, nagy bajuk már nincsen. A csontjaikat és az izmaikat viseli meg a legjobban az űrutazás. Ezért sokszor szükség van például vizes rehabilitációra is, ahol vízben szoktatják vissza újra az izmokat a földi körülményekhez.”

Az egyetlen dolog, ami örökre megváltozhat, ha hosszabb ideig a világűrben járunk, az a csontsűrűség: ez is alacsonyabbá válik, ha mikrogravitációs környezetbe kerülünk, és a földi körülmények között visszaépül, de nem teljesen.

Annak, aki hosszabb időre a világűrben jár, örökre megváltozik a csontsűrűsége. Ez persze a mindennapi életben egyáltalán nem hátráltatja őket semmiben, de mégis érdekes tudni, hogy míg a testünk többi része visszaáll a normálisra, a csontjaink erre bizonyos szinten képtelenek.

Kiemelt fotó: Wikimedia Commons

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.