Köztudott, hogy amikor elődeink elhagyták Afrikát, és lassan elkezdték benépesíteni a Földet, egyáltalán nem voltak olyan unikálisak, mint amilyennek mi, utódok tartjuk magunkat: élőhelyüket az emberfélék több, azóta kihalt fajával osztották meg.
Néhány apró csont
Utóbbi is a Homo nemzetség egy faja, 2008-as felfedezéséig teljesen ismeretlen emberféle: maradványait a közép-ázsiai Altaj-hegység egy barlangjában találták meg. A lelet egyetlen ujjperc volt, amit később egy fog, majd egy lábujjcsont egészített ki.
Nem sok, arra viszont elég volt, hogy genetikai vizsgálatokkal kimutassák: az ujjcsont tulajdonosa 41 ezer évvel ezelőtt élt a területen, amikor ott már a neandervölgyi és a Homo sapiens is megjelent. Sőt, előbbivel közös ősei voltak.
Útban délnek és keletnek
Újabb bizonyítékok most azt támasztják alá, hogy együttélésünk során bizony elődeink álltak ellen a gyeniszovaiak csáberejének, és legalább két alkalommal nagyobb mértékben keveredtek velük. Egyszer akkor, amikor a Homosapiens egyes populációi Ázsiából délnek vették az irányt: a mai Pápua Új-Guinea lakóinak genomjai öt százalékban tartalmaznak gyenyiszovai géneket.
Másodszor pedig – és ez az IFLScience által is bemutatott újdonság – az észak, majd kelet felé tartó emberekkel. Sőt, genetikailag a kínai han és dai népcsoportban valamint a japánok között még szorosabb kapcsolat mutatható ki a gyenyiszovai emberrel, mint a pápuák esetében.
A hasonló kutatások a jövőben Afrikára fókuszálnak majd, ahol feltehetően még több, hasonló „szellemfaj” létezését lehet kimutatni a modern emberekben.
(Kiemelt képünk illusztráció. Forrás: LEEMAGE)
