Tudomány

5300 éves múmián azonosították a legkorábbi figuratív tetoválásokat

Szakértők egy csoportja a British Museum két egyiptomi múmiáját vizsgálva azonosította a legkorábbi ismert figuratív tetoválást és a legősibb ismert női tetoválást. Az 5300 éves testfestések azt mutatják, hogy Afrikában sokkal korábban kezdtek el tetoválásokat készíteni, mint eddig hittük.

Renée Friedman, az Oxfordi Egyetem munkatársa által vezetett csapat az Archaeological Science folyóiratban ismertette az elemzés eredményeit – számol be az IFLScience.

Az adatok alapján a gebeleini férfi A jelzésű múmia felkarján egy kopott vadbika és egy sörényes juh látható némi átfedésben. Az alakzatokat annak köszönhetően tudták azonosítani a kutatók, hogy az állatokat gyakran jelenítették meg az egyiptomi predinasztikus korszak művészei.

A másik múmia, a gebeleini nő vállán egysornyi S alakú szimbólumot is felfedeztek. A kutatók egyelőre nem tudják, hogy a tetoválások pontosan mit is jelképezhettek.

Az elmosódott tetoválásokat a férfi felkarján azonosították (kép: British Museum)

A legújabb szénizotópos kormeghatározási vizsgálat szerint a két holttest időszámítás előtt 3351-3017 között száradt ki. Mindkét múmia egy ősi egyiptomi város, Gebelein közelében került elő. A maradványok a száraz és forró sivatagi homoknak köszönhetően természetes módon konzerválódtak.

A legkorábbi ismert tetoválások Ötzi, a jégember testén láthatóak, aki valamikor időszámítás előtt 3370-3100 között halt meg az Alpokban. Ötzi tetoválásai azonban jóval egyszerűbbek a most felfedezett formáknál: míg a jégember testét pontok és vonalak díszítették, addig a gebeleini férfi A-n állatok láthatóak.

Ez azt jelenti, hogy ezek a legkorábbi ismert figuratív tetoválások.

A gebeleini nő pedig a legősibb női maradvány, amelyet bizonyítottan tetoválás díszít.

Az új felfedezés azért is érdekes, mert a két múmia közel 120 éve tartozik a British Museum gyűjteményéhez. Bár a maradványokat korábban is sokat tanulmányozták, eddig egyik kutatócsoport sem vette észre a tetoválásokat. Ennek oka az, hogy természetes fényben az alakzatok túl sötétek ahhoz, hogy felismerhetőek legyenek.

Friedmanék azonban infravörös fényképészet segítségével elemezték a testeket, így azonosíthatták a formákat. Később aztán CT-vel, illetve radiokarbon kormeghatározási módszerrel is megvizsgálták a múmiákat.

(Kiemelt kép: British Museum)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik