Az „erdő szabad népének” képviselője, rettenthetetlen harcosa már nemcsak a faluszéli tyúkólak körül ólálkodik, hanem a városokban is megjelent. A rókák egyre bátrabbak, szemtelenebbek, és mind többen vannak, mivel remek búvóhelyekre, állandó víz- és kifogyhatatlan élelemforrásokra leltek az ember közvetlen közelében – a folyamatról itt írtunk részletesen. Egyesek rémülettel, mások tárt karokkal fogadják, etetik, simogatják, szelídítik a vágott szemű ravaszdit – hiszen annyira cuki, tényleg eljött Vuk. A „rókavédelem” jelentős tömegek mindennapi programjává vált, ezrek és ezrek olvadoznak, háborognak vagy osztják egymást állatvédelemre hivatkozva.
