A napciklusok 11 évente váltják egymást, a csillagunkon látható foltok és a velük kapcsolatos napkitörések gyakorisága ennyi időnként csökken nagyon alacsony szintre, majd indul ismét növekedésnek. Szeptember első felében számos európai napfizikus részvételével tartottak konferenciát Budapesten az ELTE szervezésében, az egyik fő kérdés pedig a naptevékenység ciklusról-ciklusra történő komoly változásainak előrejelzése volt.
Mielőtt laikusként bárki a tudomány elefántcsont-tornyába utalná a témát, meg kell jegyezni: a napfoltok, az ezekből fakadó napkitörések és koronakilökődések két területen is közvetlen befolyással bírnak életünkre:
- Hatással vannak a Föld mágneses terére, az erősebb kitörések komoly zavarokat okozhatnak az áramellátásban, veszélyeztetik az elektromos és kommunikációs rendszereket.
- A naptevékenység alapvetően határozzák meg rövid távon az űridőjárást, hosszabb léptékben pedig az űrklímát, ami életbevágóan fontos, ha embert küldünk a kozmoszba.
Űrviharok és űrklíma
Napunk „viselkedése” statisztikailag viszonylag jól leírható a 11 éves ciklusokkal, ám egy-egy váratlan időben és helyen kialakuló, úgynevezett betyár napfolt bármikor felboríthatja és hosszú távon befolyásolhatja az előrejelzés pontosságát. A részleteket Nagy Melinda, az ELTE Csillagászati Tanszékének doktorandusza, a betyár napfoltok kutatója és Petrovay Kristóf, a tanszék vezetője magyarázta el a 24.hu-nak.
A napfoltokat, mint kisebb sötét foltokat csillagunkon már Galilei is azonosított első kis távcsövével. Erős mágneses tér hozza létre őket, ahogy a mágneses erővonal átdöfi a Nap felszínét. És azért sötétek, mert hidegebbek a környezetüknél, persze még így is több ezer fokosak.
A napfoltok keltette űrviharok s az űrklíma előrejelzése jelenleg statisztikai törvényszerűségek alapján lehetséges: mikor és hol jelennek meg, milyen a mágneses tér orientációja. De ez nem elég.
Valahogy úgy képzeljük el, hogy tudjuk, mettől meddig tart a Földön a hurrikánszezon. Az is ismert, körülbelül hány vihar keletkezik évente, de azt már nem tudjuk megjósolni, pontosan mikor és milyen erővel csap le a következő trópusi ciklon. Pedig az űridőjárás tekintetében ez lenne a lényeg
– mondja Petrovay Kristóf.
Betyár napfoltok
A statisztikai átlagtól vett véletlen nagy eltérések, mint a rögvest bemutatott betyár napfoltok hatása teljesen új helyzetet teremthet. Mintha mondjuk egy nem várt augusztusi viharos időszak nemcsak a nyaralásunkat tenné tönkre, de befolyásolná a következő nyár időjárását is.
A szokványos napfoltok mérete csaknem eléri a Földét, a betyár napfoltok területe viszont több tucatszor nagyobb az átlagnál. Figyelni kell azonban a kisebb, szokatlanul megjelenő foltokra is, hiszen együttes hatásuk felérhet egy nagyobb, betyár foltéval
– veszi át a szót Nagy Melinda.
A 2017. szeptember 6-án, az évtized napkitörését okozó “betyárgyanús” napfolt és mágneses térképe a NASA SDO űrobszervatóriumának felvételein:
Miután pedig a napfoltok mérete kapcsolatban van mágneses terükkel, egy-két nagy, a Nap egyenlítőjéhez közel kialakuló, a többi folthoz képest ellentétes polaritású betyár napfolt képes lehet megsemmisíteni csillagunk felépülő poláris terét.
Az évtized foltja
Épp a konferencia idején vonult át Napunkon egy óriási, szokatlan konfigurációjú napfoltcsoport: szeptember 6-án hatalmas napkitörést is produkált, ebben a ciklusban a legerősebbet.
Részletes kiértékelése még nem történt meg, de jellemzői alapján erre a foltra nagyon is illenek a “betyár” napfoltok kritériumai. A kutatók szerint azonban megjelenésének ideje kissé kései lehet ahhoz, hogy a várhatóan körülbelül két év múlva elkezdődő következő napciklusra komoly hatást gyakoroljon.
(Kiemelt képünk illusztráció. Forrás: NASA Ann Ronan Picture Library / Photo12)
