Bár a jelenséget filozófiai szövegekben dokumentálták, az eset részletes leírása mégis arról árulkodik, hogy nem valami mitikus történést, hanem egy csillagászati jelenséget – valószínűleg egy nóvát – figyeltek meg közel 600 évvel ezelőtt. Az, hogy a fényes objektum pontosan hol tűnt fel, régóta vitatott kérdés.
A Michael Shara, az Amerikai Természettudományi Múzeum munkatársa által vezetett kutatócsapat most megoldhatta a rejtélyt. A szakértők Nature folyóiratban megjelent tanulmánya szerint a fény forrása egy, a Skorpió csillagképben fekvő nóva volt.
Az efféle objektumok – nevük ellenére – nem hasonlítanak igazán a szupernóvákra. A nóvák kettős rendszerekben alakulnak ki, melyekben egy “átlagos” csillag vagy egy vörös óriás, illetve egy fehér törpe kering – utóbbi kifejezés a csillagfejlődés végső stádiumát jelöli. Ha a két objektum túl közel kerül egymáshoz, a fehér törpe képes anyagot lopni a szomszédos csillagtól. Az égitestben a hidrogéngáz felhalmozódásával hatalmasra nő a nyomás, így a fehér törpe kontrollálatlan fúzión esik át.
A folyamattal nagy mennyiségű energia szabadul fel, melyet a távolból is meg lehet figyelni.
A fény forrása a Nova Scorpii 1437 volt. A jelenséget igen nehéz lehetett megtalálni, hiszen több száz évvel ezelőtt nem léteztek olyan kifinomult műszerek, mint manapság.
Mivel a nóvák gyakran hagynak hátra kevésbé látványos nyomokat, a szakértők úgy döntöttek, hogy a leírások és a régi fotólemezek alapján megpróbálják lokalizálni az eseményt. A csapat a vizsgálat során meg is találta a nóva maradványait a Skorpió csillagkép farkánál.
A jelenségért felelő kettőscsillag további elemzése felfedte, hogy a páros az 1930-as és 1940-es években is kifényesedett – ezek a villanások jóval kisebb robbanások, úgynevezett törpenóvák voltak. Korábban úgy vélték, hogy a törpenóvák viszonylag ritka események, az új tanulmányban azonban a kutatók azt írják, sok régi nóva törpenóvává válik az egymást követő nagyobb kitörések között.
(Kiemelt képünkön a Nova Persei 1901 látható. Kép: NASA/CXC/RIKEN)
