A NASA még október közepén jelentette be, hogy elhalasztja a Juno új, közelebbi pályára történő átállítását. Mint kiderült, a szonda főmotorjában akadtak gondok két héliumszeleppel. Egy teszt során ahelyett, hogy másodpercek alatt nyíltak volna ki, hosszú percekbe telt, mire működésbe léptek. Éles helyzetben ez gátolni fogja az égést.
Az új pályán az űrszonda keringési ideje a számítások alapján a mostani közel két hónaposról nagyjából két hetesre rövidül majd. A tervek szerint a közelebbi pálya lesz a végső, így ezután már nem lesz szükség a főmotor használatára. 20 hónapnyi küldetése végén, 2018 februárjában a Juno a Jupiterbe fog csapódni, végleg megsemmisülve. A tüzes halálra azért van szükség, hogy az űrszonda ne szennyezze be a környezetet földi baktériumokkal.
Hogy mi lesz a Juno küldetésének következő fázisa, még kérdéses. A szerkezet következő lehetősége arra, hogy közelebbi pályára álljon, december 11-én lesz. A NASA azonban bejelentette, egyelőre nem valószínű, hogy a szonda elhagyja a jelenlegi pályáját, így minden eszközét a bolygóra irányítja majd, hogy további adatokat gyűjtsön – épp úgy, ahogy augusztusban is tette.
December után legközelebb 2017-ben lesz esély az átállásra – az első két alkalom februárban, majd márciusban jön majd el. Ha azonban a mérnököknek nem sikerül megoldania a szelepek problémáját, a Juno a jelenlegi, 53 napos keringési pályán marad.
Ez persze nem jelent hatalmas problémát. Scott Bolton, a NASA vizsgálatvezetője szerint a mostani pályán is el lehet végezni a megfelelő tudományos munkát. A szonda képes lesz hasonló adatokat begyűjteni, mint amilyeneket a közelebbi keringés során tudna. Az egyetlen gond az, hogy a hosszabb keringés miatt kevesebb idő jut majd az információszerzése.
A Juno célja egyébként az, hogy megvizsgálja a Jupiter eredetét és fejlődését. Az űrszonda Naprendszerünk legnagyobb és legöregebb bolygójának légkörét és mágneses mezőit is kutatja.
(Via: Popular Science)
