Bizonyos főemlősök szervezetében olyan enzim termelődik, amely jelentősen segíti az alkohol lebontását. Ez nem csupán a lazítás szempontjából fontos, hanem a nagyobb kalóriabevitel miatt is. A Darmouth Egyetem kutatói ebből kiindulva arra voltak kíváncsiak, hogy léteznek-e olyan nedvfogyasztó állatok, amelyek kifejezetten preferálják az erjedtebb táplálékot.
A csoport két élőlényt szemelt ki magának, a szunda-szigeti lajhármakit és a véznaujjú makit. Előbbi faj elsősorban erjesztett pálmanektárt, utóbbi főleg rovarlárvát, illetve időnként az utazók pálmája nedvét is fogyasztja.
Az észak karolinai Duke Makiközpont laboratóriumában a tudósok különböző alkoholszintű cukros főzetekkel “kínálták meg” a főemlősöket. A 30 próba során a véznaujjú makik mindig az erősebb nedvet választották, hasonlóan az 5 teszten a szunda-szigeti lajhármakik is az “ütősebb” szesz mellett tették le a voksot.
Mielőtt azt hinnénk, hogy a tudósok munkája annyiból állt, hogy leitatták a szerencsétlen állatokat, nem kell félni, nem töményeket szolgáltak fel. A kísérletben használt cukoroldatok 0 és 5 százalék közti alkoholtartalommal rendelkeztek – a makiknak azonban így is szinte mindig az erősebb kellett.
A kutatás még nem bizonyító erejű. Bár a véznaujjúaknál már korábban kimutatták, hogy van az alkohol lebontását segítő enzimük, a szunda-szigetieket még nem sikerült bebizonyítani az anyag jelenlétét. Mivel igen kevés próbát végeztek el a szakértők, így nem meggyőző az adathalmazuk, ráadásul a környezetben előforduló alkoholtartalmat és a hozzá fűződő nektárfogyasztási szokásokat sem vizsgálták még meg.
Ettől függetlenül az eredmények alátámaszthatják azt az elképzelést, hogy a fermentált táplálék megemésztésének képessége hatással van a főemlősök evolúciójára.
(Via: Royal Society Publishing)
