Könnyen elképzelhető, hogy legközelebbi rokonaink, a főemlősök sok kérdésünkre adhatnak választ. Rengeteg faj, így a csimpánzok is saját környezetük forrásait használják fel, hogy meggyógyítsák magukat. Ez a jelenség, a zoofarmakognózia, növények, rovarok, ásványi anyagok vagy pszichoaktív szerek lenyelését vagy helyi alkalmazását jelenti.
Erre az egyik legismertebb példa a kutyák és macskák fűevése gyomorrontás vagy parazita esetén, ezzel ugyanis meghánytatják magukat. A legtöbb tanulmány az állati gyógyítás esetében mégis a főemlősökről szól.
Az egyik első ilyen dokumentált eset 1983-ban játszódott le, amikor kutatók egy csoportja tanzániai csimpánzokat figyelt meg. A majmok egy aspilia nevű növény leveleit hajtották össze, majd rágás nélkül le is nyelték azokat. Más kutatók hasonló viselkedést figyeltek meg Ugandában és Nigériában. Az aspilia evése nem csak azért különös, mert a növény elfogyasztásának nincs táplálkozási előnye, hanem azért is, mert a levelek szúrósak és durva felületűek.
Miért viselkednek néha olyan furán ezek a majmok?
Csak 1996-ban jöttek rá a tudósok, hogy a viselkedés az öngyógyítás egyik formája. Az állatok ürüléke ugyanis a meg nem emésztett levelek mellett férgeket is tartalmazott. A szúrós felületbe a paraziták beleakadtak, a növény így tisztította meg a majmok emésztőrendszerét.
A latin-amerikai majmok hasonló módon kúrálják magukat 1,5 centiméteres magok lenyelésével. Ezek a termések teljesen kiürítik bélrendszerüket, így szabadulnak meg a kellemetlen élősködőktől.
A paraziták elleni védekezésben segíthet az a viselkedés is, melynek során az állatok erős szagú anyagokkal dörzsölik be bundájukat. A jelenséget több fajnál is megfigyelték, így például a szerecsenmakiknál, akik ezzel a mérgező százlábúakat tartják távol.
Bizonyos csuklyásmajmok több összetevő felhasználásával valódi rovarirtó szereket állítanak össze. Az állatok ezeket a különleges kenőcsöt elsősorban az esős évszakban használják, mikor jóval több a moszkitó.
Egy másik érdekes öngyógyító eljárás a föld- és agyagevés, ezt egyes colobinae majmoknál figyelték meg. A kutatók úgy hiszik, hogy ezzel az állatok ásványi anyagokhoz jutnak, esetleg egyes növényi vegyületek semlegesítésére is jó a földevés. Bár ezekre még nincs bizonyíték, újabb kutatások arra mutattak rá, hogy bizonyos agyagok antibakteriális hatásúak.
A szén emésztőrendszerre gyakorolt pozitív hatása közismert, de azt kevesen tudják, hogy a kúrát egy zanzibári majomfaj, a vöröskolobusz is alkalmazza. A majmok étrendje főleg friss, toxikus levelekből áll, a szén elfogyasztása azonban helyrehozza emésztésüket.
A főemlősök öngyógyítása igenis fontos
Számtalan ilyen és ehhez hasonló zoofarmakognóziai viselkedést ismerünk, melyek akár az emberek szempontjából is fontosak lehetnek. Eloy Rodriguez, a Cornell Egyetem kutatója szerint például bizonyos állatok által használt vegyületek a tumor kezelésében is segíthetnek.
A gyógyszerkutató cégek is egyre inkább nyitnak a trópusi növények felé. Míg jelenleg csupán az esőerdő növényeinek kevesebb mint 5 százalékának gyógyító hatását vizsgálták meg, a szám tovább nőhet. Sok faj ugyanis segíthet a rák és a HIV kezelésében, jelenleg pedig talán ezek az orvostudomány legnagyobb ellenségei.
A főemlősök öngyógyításának vizsgálata éppen ezért lehet fontos. Sok majom ösztönösen jól ismeri az esőerdők növényeinek egészségügyi szerepét, így megfigyelésükkel sok időt spórolhatnak meg a kutatók.
(Via: IFL Science)
