„Lengyel, magyar két jóbarát, együtt issza sörét, borát”? – festi le a két nép közti viszonyt az ismert versike. Vagy Roman Kowalski budapesti lengyel nagykövet által kedvelt variációja, ami szerinte jobban visszaadja barátságunk lényegét: „Lengyel, magyar két jóbarát, együtt harcol, s issza borát” – „Polak, Węgier dwa bratanki i do szabli i do szklanki”.
A barátság nem egyoldalú, mint amilyennek sokan az osztrák sógorhoz fűződő viszonyunkat értékelik. “Néha egyenesen az az ember benyomása, hogy annyi év, és megannyi nehéz próbatétel után mintha már a génjeinkbe ivódott volna ez a kapcsolat. Ma már igazából nem is nagyon gondolkodunk azon, miért éppen a magyarok a barátaink, miért tartjuk őket annak, egyszerűen így van, és kész – nyilatkozta korábban lapunknak Roman Kowalski.
Mire ez a jó viszony? Stanislaw Worcellt, XIX. századi lengyel szabadságharcost idézzük: “Magyarország és Lengyelország két örökéletű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódtak és láthatatlanul egybefonódtak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele”.
Egymás megsegítése a kezdetektől
Nézzük hát a gyökereket, amelyek szomszédok lévén természetes módon fonódnak össze, ám összeütközéshez nem vezettek. Közös történelmünk teljes idejére igaz, hogy a két np fiai, uralkodói kölcsönösen találtak egymásnál menedéket, ha a szükség úgy hozta. Az uralkodó dinasztiákat már Géza nagyfejedelem idejében házasságok forrasztották egybe, az Árpád-korban többesetben támogatta egymást a két ország katonailag és diplomáciailag egyaránt.
Nagy Lajos személyében közös király uralkodott, kisebbik lányát, Hedvig későbbi királynét a lengyelek szentként tisztelik. A Jagello-ház magyar királyokat, hercegnőket adott, az ország három részre szakadása után pedig a “szabad Magyarország” letéteményesének tartott Erdélyi Fejedelemség vitte tovább a virágzó kapcsolatokat.
Báthory István vajda lengyel királyként sokat tett Lengyelország felvirágoztatásáért, emlékét máig hálával ápolják. A török és a Habsburg ellenes harcokban mindig a lengyelek nyújtottak segítséget, és ott találtak menedéket Thököly, Rákóczi megvert kurucai. Az 1830-as lengyel felkelés idején a magyar lakosság és vezető politikusak nyíltan kiálltak a “lengyel ügy” mellett, a két nép barátságának fénypontja pedig az 1848-49-es szabadságharcban nyújtott lengyel segítség volt.
Báthory István
Amit a lengyelek soha nem felednek
A XX. században aztán “fordulta kocka”. Az 1920-as lengyel-szovjet háborúban Magyarország utánpótlással segítette északi szomszédját. Kárpátalja visszafoglalásakor lengyelek köszöntötték a bevonuló honvédséget az “1000 éves lengyel-magyar határon”. Ami viszont a lengyelekben ma is élénken él, az a magyar segítség a II. világháború kitörésekor.
Hitler délről is támadni akart, de a Teleki Pál vezette kormány 1939-ben még azt is visszautasította, hogy német csapatok megállás nélkül, lezárt vagonokban vonuljanak hazánkon keresztül Lengyelország ellen. Amikor pedig az ország német és szovjet megszállás alá került, 120-140 ezer lengyel katona és civil talált átmeneti, vagy tartós menedéket Magyarországon – erről bővebben ide kattintva olvashat. A poznani lengyel felkelés 1956-ban alapvető szerepet játszott az októberi magyar forradalom kitörésében, nem véletlenül tartották az első nagygyűlést a budapesti Bem -szobornál.
A rendszerváltozás idején a lengyel Szolidaritás mozgalom szolgált példaképül a magyar ellenzéki erőknek, a két ország egyszerre lett a NATO és az Európai Unió tagja. A magyar és a lengyel országgyűlés 2007-ben nyilvánította március 23-át a lengyel-magyar barátság napjává.
