A kortársak nagy háborúnak nevezték az 1914-1918-ig tartó világméretű vérontást, ahol először a történelemben küldték szervezetten a frontra férfiak millióit és millióit. A családjukból kiszakított, hónapokig kényszerű összezártságban élő katonák között rohamosan terjedtek a nemi betegségek, a monarchia hadseregében is elemi érdekké vált a fronton harcoló bakák egészségének megőrzése.
Kolera elleni oltás a német hadseregben. Fotó: firstworldwar.com
Az elején mindenki gyors háborúra számított, ezért a harc elhúzódásának következményeire nem készültek fel. Olyanokra, amire manapság laikusként sem sokan gondolnánk: zaj- és fényártalom, poszttraumás sokk és egyéb pszichológiai problémák. A katonák számára minden nap az utolsó lehetett, és ez – többek között – a szexuális örömök habzsolására ösztönözte őket.
Nagyon komoly gondként kezelték ez utóbbit annak ellenére, hogy akkoriban mindössze három nemi betegséget ismertek, szemben a mai harminccal – mondta Forrai Judit orvostörténész a Habsburg Történeti Intézet, a XX. Század Intézet és az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság “A háború és a szexualitás” című konferenciáján.
Bordélyok a járványok ellen
Elkerülésük érdekében a Monarchia hadvezetése ellenőrzött bordélyokat telepített minden, katonák által sűrűn érintett körzetben. A felvilágosítás gyerekcipőben járt, a korabeli durva, kemény óvszert pedig a katonák nem szívesen használták. A nemi betegek száma a háború elhúzódásával soha nem tapasztalt méreteket öltött, amit az örömlányok és a bakák rendszeres ellenőrzésével, az aktus előtti és utáni fertőtlenítéssel és felvilágosítással igyekeztek visszaszorítani.
Kiss Gábor főlevéltáros előadásából kiderült: A csapatkórházakban ápoltak fele – nem számolva a harctéri sérülés következtében kezelteket – nemi betegség miatt szorult gyógyításra. A beteg katonák száma a háború második évére duplájára nőtt, meghaladta a 12 százalékot. Ez az osztrák-magyar hadsereget tekintve 700 ezer esetet jelentett. A bevezetett intézkedéseknek köszönhetően azonban rövid idő alatt sikerült visszatérni a harcok első évében tapasztalt hat százalékos arányra.
Lábadozó betegek. Fotó: firstworldwar.com
Szimulánsok
A háború utolsó évéről nincsenek statisztikák, de 1917-ig a monarchia haderejében 1,5 millió főt regisztráltak nemi betegként, ennek a tömegnek több mint a fele otthonról hozta a kórt. Voltak persze “szimulánsok” is, akik valamilyenmaró anyagot fecskendezve a péniszükbe gennyes vizeletet, vagy bőrük alá parafint injekciózva a szifilisz tüneteit produkálták. Ők azonban sorra lebuktak főleg, ahogy a harctéren szolgáló orvosok is egyre képzettebbek lettek – mondta Kiss Gábor.
Más dörzsöltebb volt. Szabó Elemér és Hajnal János például elhatározta, hogy frontra indulása előtt gyorsan összeszed egy nemi betegséget. Tekintve enyhébb voltát, a kankó volt a legnépszerűbb, így ők is ezt keresték. Először a hadsereg által ellenőrzött, közeli bordélyban próbálkoztak, ám itt nem találtak beteg lányt, így öt koronát ajánlottak a hölgynek, aki céljukhoz igazítja őket. Történetüket a korabeli jegyzőkönyvekből ismerjük, vagyis a két baka lebukott és komoly büntetést kapott.
