Tudomány

A nagy “leszopás” 1902-ből

London 1902 (London 1902)
London 1902 (London 1902)

Még hazánkba is eljutott a híre, milyen balhét csinált Hódító Vilmos kései leszármazottja a londoni utcákon 1902-ben.

A bulvár nem ismer határokat, és így volt ez 1902-ben is – a korabeli sajtóhíreket feldolgozó Huszadikszázad.hu-ról válogattunk.

Tökrészeg a gróf és kedves neje

A “gróf úr és neje” 1902. júniusában okozott botrányt meglehetősen italos állapotban. “Perceval Artur Ágoston, Egmont grófja. Tekintélyesen hangzik ez a czím, már csak azért, mert a család őse Arcelin Gomel de Perceval, Hódító Vilmossal ment át Angliába. Nos és ez a név most egy jókedvű korhelyt takar, akit szerelmetes hitvesével, egy volt szinésznővel együtt az utczáról szedett fel minap a londoni rendőrség, mert olyan pityókásak voltak, hogy bámész embertömeg támadt körülöttük.”

“A nagy »leszopásnak« eredendő oka volt, hogy a gróf ur hosszas hányódás után végre nagy örökséghez jutott. Gróf Perceval rövid multja egyébként nagyon érdekes és meglehetősen viharos. Matróz volt a tengeren, tűzoltó Londonban és egyideig egyik londoni városháznak a házmestere. Egyszer a városházán olyan hangos volt a vita, hogy a grófi házmester nem tudott elaludni. Felébredt benne erre a régi tűzoltó és hogy az elkeseredett vitának véget vessen, a kerti fecskendővel hütötte le a tüzes szónokokat. Emiatt persze elcsapták, de ő ezt nem nagyon bánta, mert épp akkor jutott egy kisebbfajta örökséghez.”

“… meghalt a család feje és gróf Perceval nemcsak az Earl of Egmont czímet, hanem a nagy családi vagyont is megkapta. Ez a váratlan »öröm« persze nem mulhatott el nagyobb emoczió nélkül és ezért találták feleségestül London egyik félreeső utczájában – tökrészegen.

Fotó: ebay

Szabatjev nyugalmazott erdőfelügyelő

Szentpétervárott mintha Rejtő Jenő egyik jelenete kelt volna életre. “Kétszer havonkint tartanak szinielőadást az őrültek számára a pétervári állami tébolydában. A szereplők kivételnélkül az őrültekből kerülnek ki. A szellemi szórakozás jót tesz a betegek idegeinek, de azért sulyos betegeket mégsem eresztenek az előadásra. A legutóbbi előadást különös eset zavarta meg. A közönség közt (mely az őrültekből kerül ki) volt Szabatjev nyugalmazott erdőfelügyelő is.”

“Ez egyszerre észrevétlenül fölkel, odasompolyog dr. Reformatszky intézeti igazgató orvoshoz, a ki nagy figyelemmel hallgatta az előadást s egy sulyos tárgygyal kétszer fejbevágta. »Nesze, azért a miért egészséges embereket tartasz a tébolydában«. Az orvos eszméletlenül esett össze, egészen elborította a vér. Borzalmas jelenet következett erre. Az őrültek sivalkodtak, tomboltak, káromkodtak s az összes személyzetet igénybe kellett venni, hogy a módfelett fölizgatott betegeket visszavihessék termeikbe. Az előadásnak nyomban vége szakadt.”

“A merényletnek közvetlenül indoka az, hogy a merénylő a borjupecsenyéhez nem kapott uborkát s a heringhez nem adtak neki burgonyát, minek következtében az ő porcziója sokkal kisebb volt, mint a többié. Reformatszkynak két nagyobb seb tátong a fején s mert agyrázkódást szenvedett, állapota életveszélyes”.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik