Bár Batthyány Lajos gróf első felelős magyar miniszterelnökként a végsőkig igyekezett együttműködni Béccsel, a forradalom és szabadságharc leverése után mégis ő lett a magyar “rebellió” fő felelőse. Maximálisan kihasználta Pest-Buda előnyét a bukás szélére sodródott Habsburg dinasztiával szemben, a lehető legszélesebb körű szuverenitásra törekedett, és a fegyveres ellenállás lehetőségét is az ő eredményes működése tette lehetővé.
Nem menekült
Batthyány Lamberg Ferenc pesti felkoncolása után végleg távozott a hatalomból, és 1848 végén, a császári csapatok elől sem menekült el Pestről. Így kívánta demonstrálni, hogy az általa vezetett kormány soha nem tért le a törvényesség útjáról. Sőt, mindent megtett a békéért: január 3-án a többek között Deák Ferenc, Mailáth György országbíró és Lonovics József érsek által vezetett békeküldöttség tagjaként járult Windisch-Grätz elé.
A teljhatalmú osztrák főparancsnok egyedül őt nem volt hajlandó fogadni, ami már előrevetítette szomorú sorsát – írja a Rubicon.hu. Az egyértelmű jelzés ellenére Batthyány Lajos ekkor sem menekült, Pesten maradt sógora, Károlyi György gróf palotájában. Itt vették őrizetbe 1849. január 13-án az esti órákban. Hónapokig a Helytartótanács épületében őrizték, majd Pozsonyba, Laibachba, végül Olmützbe hurcolták.
Batthyány Lajos (Wikipedia)
A császár mosta kezeit
Magyarország első felelős miniszterelnökét 1849 augusztusában állították bíróság elé, ahol felségárulás vádjával előbb többéves börtönbüntetésre, majd Felix zu Schwarzenberg birodalmi miniszterelnök nyomására halálra ítélték. A bírák lehetőséget adtak Ferenc Józsefnek, hogy kegyelmet gyakoroljon Batthyány felett, de az uralkodó nem lépett közbe. Sőt, szeptemberben elrendelte Pestre szállítását, amivel sorsa Haynau kezébe került.
A császár lényegében a halálba küldte Batthyányt, ezzel együtt viszont elérte, hogy az ő keze ne szennyeződjön be a gyilkosság által, hiszen a főparancsnok csupán utólagos jóváhagyással tartozott Bécs irányában. A „bresciai hiéna” pedig végrehajtatta a gróf Batthyány Lajos fejére kiszabott ítéletet, aki jelképes módon éppen 1849. október 6-án, a bécsi forradalom évfordulóján szenvedett mártírhalált.
Hősként halt meg
Az utolsó látogatáson felesége apró tőrt csempészett a cellájába, amivel Batthyány megkísérelte megölni magát, hogy elkerülje a megaláztatást. A takaró alatt – hogy őrei ne lássák – az oldalába szúrta a fegyvert, de a gyenge kis eszköz eltört a bordáján. Ezután nyaki ütőereit vágta el, meg kellett kötözni, hogy sebeit elláthassák. Az akasztás így lehetetlenné vált, de a kivégzést nem akarták elhalasztani.
A vérveszteségtől támolygó Batthyányt ketten támogatták a pesti Újépület udvarára, ahol megkönnyebbülten látta, nincs bitófa. A puskacsövek előtt féltérdre ereszkedett: “Éljen a haza!” – kiáltotta és maga vezényelt sortüzet: “Rajta, vadászok!”. A helyet ma a Batthyány örökmécses őrzi az egykori kaszárnya udvarán, az V. kerületben, a Báthory és a Hold utca kereszteződésében.
