Pletyka, bűntény és vicces történetek a múlt század elején is gyakoriak voltak a sajtóban: korabeli lapokból idéző Huszadikszázad.hu-ról válogattunk.
Három napig a gödörben
A fösvény anyós bizony csúnya véget ért Görcsény községben. “Benkő Antal odavaló lakosnak nagyon terhére volt az anyósa, a ki gazdag asszony volt, de egy fillért se adott vejének. Pedig az rászorult a segélyre, mert Benkő napszámból tartotta fenn családját. Már két nap óta nem volt munkája s a kenyér is fogytán volt. Benkőné ujra kérte az anyját, adjon neki egy pár forintot, de az öregasszony mindig azt felelte, hogy ő nem akar a takarékból pénzt kivenni.”
“Az elkeseredett Benkő a feleségével együtt az öreg asszonyt megkötözte és bedobta a verembe. Három napig feléje se néztek az öreg asszonynak. A negyedik nap, mikor felnyitották a veremajtót, az öreg asszony már halva volt. Kiderült, hogy éhenhalt. Minthogy pedig a kezein és a lábain a kötél nyomai is meglátszottak, vizsgálatot indítottak. A gyilkos házaspárt letartóztatták.
A magyar burkolat jobb volt
Rejtő történeteit idézi az eset, hogy kell ellopni egy utcát? “Ez Budapest egyik utczájában, az 1848-iki pesti polgármester emlékére elnevezett Rottenbiller-utczában történt, a hol egy nagy darab helyen szépen fölszedték az utczán a fakoczkákból rakott burkolatot, a mi másfél napba került, és szekereken elvitték. Furcsa az eset. Az utczában az elemi iskola előtt két féle fakoczkákból tettek próbát az utcza burkolására. Az egyik felvidéki bükkfából volt, a másikat osztrák vállalkozó ajánlotta és rakatta le.”
Öt év alatt állták a próbát, s most már világos volt, hogy a magyar burkolat jobb, azt nem kellett annyit javítgatni. Ezt a magyar bükkfából készített burkolatot tüntették el. Április végén egyik délután kocsik álltak meg az iskola előtt és a munkások hozzá fogtak a burkolat felszedéséhez. Estére el is készültek félig vele, és reggel folytatták. A fakoczkákat kocsin hordták el. A rendőrség mikor észrevette a lopást, kipuhatolta a munkásokat és nyomban le is tartóztatta őket. A vállalkozót azonban, ki a munkásokat felbérelte, még nem sikerült kézrekeríteni. A nyomozást erélyesen folytatják.”
Fortepan
Világnyelv magyar módra
Nyilván egy vicclapba való a következő történet, nem vállaljuk a felelősséget, hogy valóban megtörtént-e. “Egy nagyvárosi színház igazgatója Párisba rándult, hogy ott franczia szinműirodalom valamelyik alkotását megnézze, esetleg színháza számára megszerezze. A vasuti kocsiban egy uriemberrel került össze, kit ugyan is nem ismert, de az idő elölése kedvéért megszólított. – Uraságod bizonyára Párisba utazik? – kérdé az igazgató.”
“- Oda, kiváncsi vagyok erre a modern babylonra.
– Persze, Ön jól beszél francziául?
– Nem én, – felelt a megszólított, de birom a világnyelvet és ez teljesen elég.
– Volapük-öt gondolja?
– Oh dehogy, majd meglátja, az én nyelvtudásom olyan czélszerü, hogy minden esetben beválik.”
“A színházigazgató hiába faggatta emberét, az csak gúnymosolylyal felelt. Párisba érkeztek.
– No öregem, – szólt most az igazgatóhoz, a nagy világnyelv-tudós és egy öt frankos aranyat magasan tartva, kezében érczes hangon kiált egy közeli bérkocsi fele – magyarul:
– No fiuk, ki visz el ezért?
Persze húsz kocsi fogta meg a gyeplőt egyszerre.”
