Az I. világháború katonavonatai, a hadi szállítás és a “rendes” forgalom együttesen csúcsra járatta és erőn felüli teljesítményre kényszerítette a magyar vasúthálózatot és a dolgozókat egyaránt. Ráadásul 1916 végén elhunyt Ferenc József, temetésére ezrek utaztak Bécsbe menetrend szerinti járatokkal és különvonatokkal.
A kanyarban feltűnt a bécsi gyors
A Budapest-Győr-Bécs vonal még inkább emlékeztetett mellékvonalra, amikor 1916. november 30-án 19:20-kor a bécsi Keleti Pályaudvarról kifutott a pesti gyors. A temetésről hazatérők miatt a szerelvény eleve jókora késéssel indult, ami csak fokozódott útközben: Komáromban például lekapcsolták Hazai Samu honvédelmi miniszter kocsiját, aki nem akart éjszaka Budapestre érni, de a pályán egyébként is katona- és különvonatok vesztegeltek.
A Budapestről ugyancsak a győri vonalon haladó személyvonat Gatzba tartott, ám a túlzsúfoltság miatt vesztegelni kényszerült a herceghalmi állomás főváros felé tartó fővágányán, azaz a forgalommal szemben. Éjfél után, már december 1-jén kapta meg az indulási engedélyt, az állomás végén lévő váltón tért vissza a helyes vágányra. Csakhogy későn. A plusz kocsikkal túlterhelt mozdony csigalassúsággal húzta terhét, miközben az állomás előtt kanyarban feltűnt a teljes sebességgel rohanó bécsi gyors.
Hiába fékezett a mozdonyvezető, 76 km/órás sebességgel a személy két utolsó kocsiját kapta el. Maga alá gyűrte a vagonokat, miközben a mozdony utáni kocsik egymásba csúsztak és kisiklottak. A fából készült kocsik darabokra törtek, szinte felnyársalták a jórészt alvó utasokat. Azonnal kitört a pánik, az emberek a környező szántóföldekre menekültek a roncsokból, miközben az állomás személyzete segítséget hívott.
Felismerhetetlenségig összeroncsolódott kocsik (Wikipedia)
Két napig szedték össze a halottakat
Elsőként egy német katonavonat ért a katasztrófa színhelyére, akik a szállított orosz hadifoglyok segítségével tétovázás nélkül megkezdték a mentést. A ripityára tört kocsik deszkáiból hatalmas máglyát raktak, ennek fényénél halottak és sebesültek tucatjait húzták ki a roncsok közül. Hamarosan két műszaki és egy kórházvonat is érkezett, a mentés napokig tartott, még december 3-án is találtak holttesteket.
A magyar vasút történelmének legnagyobb szerencsétlensége összesen 72 halálos áldozatot követelt, 180-an sérültek meg. Az áldozatok között volt Thallóczy Lajos, a megszállt Szerbia kormányzója: kocsiját a gyorsvonat mozdonya mögé kapcsolták, az ütközéskor darabokra szakadt, a politikus halálos fejsérülést szenvedett. A sebesülteket Komáromba és Budapestre szállították, a halottak többségét Bia temetőiben helyezték nyugalomra, a katasztrófa emlékére Herceghalmon egy gesztenyefákból álló ligetet telepítettek.
A baleset okaként személyi és műszaki hibákat is megjelöltek, amelyek “szerencsétlen összejátszása” vezetett a tragédiához.
