Unalmas, szétrágcsált közhely, hogy a karácsony mára kiüresedett, az erőn felüli költekezésről, szól. Emelkedjünk hát felül rögvest a bejglibizniszen, a kötelező ajándékozáson és az ilyenkor szokásos sopánkodáson. Révedjünk a múltba, a globalizációtól mentes korokba. Ahol még ember volt az ember, hit volt a hit, és ahová romantikus fantáziánk is gyakran elvisz. Még akkor is, ha valójában semmiképp nem cserélnénk velük.
Alma és ezüstpénz a mosdóvízbe
A római katolikus családok régebben egész nap böjtöltek, s csak az esti harangszó után kezdődött a karácsonyi vacsora kialakult szokásrendjével és ételeivel. Amikor az egyház engedett a szigorú böjtből és megengedte, hogy a hivők egyszer napjában jóllakjanak, sok helyen az ünnepélyes vacsora helyett a karácsonyböjti ebéd honosodott meg. Az ebéd vagy vacsora előtt az állatokat is jóltartották.
Karácsony böjtje, azaz december 24. már az ünnep kezdete volt, mai értelemben végzett munkát senki nem végzett. Az asszonyok takarítottak, sütöttek, főztek, a férfiak kiseperték az udvart, kitisztították az istállót, a gazdasszonynak bekészítették a tűzrevalót, a marháknak a takarmányt. Étkezés előtt a család tagjai megmosakodtak, a mosdóvízbe sok helyen ezüstpénzt, piros almát tettek, hogy a következő esztendőben szerencsések és egészségesek legyenek.
Karácsonyi vacsorához a magyar népszokás szerint különleges terítés dukált. Az asztalra és alá különböző gazdasági és házieszközöket helyeztek, amiket hosszabb-rövidebb ideig ott is hagytak, majd különböző célokra használták fel. A terménymagvakat az asztalra szórták, vagy összekeverve edényben helyezték el: ez biztosított bőséget, jó termést a következő évre. Később sok helyen a baromfi elé szórták hasonló megfontolásból.
Szerelmet látni, halált jósolni
Ugyancsak a “jobb működés”, a hatékonyság növelése céljából helyezték a karácsonyi asztal alá a legkülönfélébb eszközöket, szerszámokat. Ekevasat, járomot, lószerszámot, boronát, kaszakövet, sodrófát, mángorlót, de még a tehén láncát is az asztal lába köré csavarták. A hosszabb időre a karácsonyi asztalra helyezett ételeknek a szerszámokhoz hasonló szerepük volt. A só alkalmassá lesz tehenek, méhek megvarázslására, gyógyítására. A bors a gúnár vagy a kakas férfiasabbá tételére lett így alkalmas.
Nem csak az ebédhez, az éjféli miséhez is számtalan hiedelem kapcsolódik. Az a lány például, aki harangszókor a kútba tekint, meglátja jövendőbelijét. Ma már inkább morbidnak tűnik az ilyenkor szokásos haláljóslás. Nagyon sok formája volt. A vacsorára evett almát például a családfő szétosztották a családtagok között. Attól függően, hogy a magot is elvágták, vagy egészben maradt kiderült, ki lesz egészséges, beteg, vagy hal meg a jövő évben. Hasonló hit övezte a dió szétosztását: akinek a karácsonyi vacsorán férges dió jutott, a következő évben meghalt.
Azt is tartották, hogy az éjféli mise alatt megszólalnak az állatok, s elmondják véleményüket gazdáikról, gondozóikról. Karácsony böjtjén a család minden tagjának viselkedését figyelemmel kísérték, mert azt tartották, hogy ahogy ezen a napon viselkednek, úgy fognak viselkedni a következő esztendőben is. Karácsony napján nemcsak a családtagoknak, hanem a család javainak is a házban kellett lenniük, ezért karácsony böjtjén a kölcsönkért tárgyakat, eszközöket visszaadták.
