Ma a legelfogadottabb elmélet, hogy a modern ember Afrikában alakult ki, és innen “rajzott ki” lassan meghódítva a kontinenseket. Kérdés azonban, hogyan szelték át őseink a Szaharát? A klímamodellek azt mutatják, hogy 100 ezer éve ősi folyók szelték át a mai sivatagot, amelyek zöld folyosóként vezették ki az embert a Földközi-tenger partjaihoz.
Hosszú ideje próbálják megállapítani, hogy az Észak-Afrikában, a sivatag homokja alatt nyugvó három nagy folyórendszer valóban megfelelő vízhozamot, buja növényzetet és táplálékban gazdag “ösvényt” jelentette-e, és hogy miként érte el a sivatagot. A Hulli Egyetem tudósai most egy olyan klímamodellt dolgoztak ki, ami remélhetőleg megnyugtató válasszal szolgál.
Forrás: ScienceDaily.com
Tom Coulthard és csapata arra volt kíváncsi, hogy pontosan mikor és hol kanyarogtak ezek a folyók és milyen lehetett a vízhozamuk. Elkészítették hát a legutóbbi interglaciális (két jégkorszak közti időszak) klímamodelljét. Kiderült, hogy a monszun esőzések hatására valóban elég víz gyűlt össze ahhoz, hogy folyók kanyarogjanak a ma már kietlen tájon. Csaknem 1000 kilométeren törték az utat észak felé a mai Tunézia és Líbia területén.
A “legígéretesebb útvonal” a három rekonstruált folyó közül a legnyugatibb, az Irharhar, amely nyomán egyébként a legtöbb régészeti lelet is előkerült. Miután az emberek elérték a Földközi-tengert, a tenger erőforrásait használva folytathatták útjukat a Nílus deltájáig, majd átkeltek a Közel-Keletre.
