A Mars gravitációs ereje mindössze 38 százaléka a Földének, míg a (valószínűleg Marsból kiszakadt) Phobos nevű holdon ezerszer kisebb a tömegvonzás. Az ilyen mikrogravitációs környezetek tanulmányozása egy marsjáró számára viszonylag nehéz, mivel egész kialakítása előfeltételezi a tömegvonzást.
Itt jönnek be a képbe a Stanford Egyetem robotsündisznói, melyek kifejezetten jól érzik magukat a majdnem súlytalan közegben. Míg a hagyományos marsjárók kerekei nem tudnának kellően tapadni (vagy épp tönkremennének a portól), ezek a golyóbisok könnyűszerrel botladoznak és ugrálnak majd a Phobos felszínén – pontosabban kicsivel felette, a tüskéknek hála.
A sündisznók belsejében, a három tengelyen egy-egy forgó korong található, melyek a kívánt irányba tudják mozdítani a gömböt. (Illusztráció: Stanford University)
Míg a felszíni munkát az űrgesztenyék végzik, addig a magasból a Phobos Surveyor névre keresztelt anyahajó figyel – egyrészről begyűjti és továbbítja az adatokat, másrészről maga is vizsgálatokat végez. Emellett helyszíni irányító-központként is működik: míg a célpontokat az emberek szabják meg, az út megtételéhez szükséges kalkulációk oroszlánrésze a Surveyorre lesz bízva.
Egyelőre azonban az anyahajó és sündisznói is csupán prototípusok.
