A Kolumbiai Nemzeti Egyetem kutatói Joao Munoz-Doran vezetésével megalkották a kutyafélék (Canidae) “családfáját” – feltérképezve háromszáznál is több ismert faj közötti rokoni kapcsolatokat.
“Nagyon különböző étrenden élő fajokat hasonlítottunk össze, majd osztályoztuk. Egyes kutyaféléket a ragadozók közé soroltunk, más fajokat, amelyek étrendjének 70 százalékát hús alkotja, csúcsragadozóként határoztunk meg, és vannak a mindenevők, amelyek húst és növényeket egyaránt fogyasztanak” – magyarázta Joao Munoz-Doran.
Ismertetése szerint a kutyafélék nyolcmillió évvel ezelőtt álltak össze falkákba, hogy becserkészhessék a nagyobb testű zsákmányállatokat. A “közösségi” életmód, a csoportos vadászat eredményeként alakult ki a csúcsragadozóknál – ahová a háziasított kutya legközelebbi rokona, a farkas (szürke farkas, Canis lupus) is tartozik – az erős állkapocsizomzat és a nagy tépőfogak.
“E jellegzetességek kialakulásának közös evolúciós történetét tártuk fel. Nyolcmillió évvel ezelőtt ugyanis, amikor Ázsia, Európa és Észak-Amerika területén kevés volt az erdőség, a nyílt térségekben a közös vadászat volt a célravezetőbb. Egyrészt több szem többet lát, másrészt csak közös erővel ejthették el a nagyvadakat. Sok-sok nemzedék után a falkában való életmód a kutyafélék külső jegyeire is kihatott – sokkal sikeresebbnek bizonyultak a táplálékszerzésben az erős állkapoccsal, izomzattal és nagy tépőfogakkal rendelkező állatok. Sokkal sikeresebbek voltak ezek az előnyös tulajdonságok átörökítésében is” – folytatta Munoz-Doran.
Mint a kutató rámutatott, ezért a farkas legközelebbi rokonának, a háziasított kutyának is “nagyon is jó evolúciós oka” van arra, hogy szeresse a csontot. “Megvan hozzá az ‘eszköze’ és ezt az ‘eszközt’ használni is akarja.“
