Így szólt Molyneux híres kérdése, melyet jó néhány optikai illúzió cáfol, de a tudósok a mai napig nem tudták, hogy alkothatnak-e születésünktől fogva közös képzetet az elménkben feldolgozott észlelések. Ezekről a tudásokról egyesek úgy gondolták veleszületetten van jelen elmékben, vagy pedig tapasztalataink felhalmozásából, a tanulásból ered.
Pawan Sinha a Massachussets-i Technológiai Intézet kognitív tudományokkal foglalkozó tanszékének professzora és munkatársai vakon született indiai fiatalon tesztelték létezik-e velünk született keresztmodális észlelés, azaz születéstünktől fogva kapcsolatban áll-e a látás a tapintással.
A vak gyerekek agya nem tanulta meg még a látott és tapintott érzékelés közötti összefüggéseket, mint egy látó gyermek, így ha a keresztmodalitás velünk született, akkor a nekik is fel kell ismerni csak látással az eltéréseket a tárgyak között.
VISSZAKAPTÁK SZEMÜK VILÁGÁT
A professzor projektjét Prakash-nak keresztelte, ami szanszkrit nyelven fényt jelent. Indiában még ma is probléma, hogy vitamin-hiány miatt számos gyermek látásproblémákkal, gyengén fejlett szemekkel, vagy szürkehályoggal jön világra.
Utólagosan a szemhibák orvosilag korrigálhatók, tehát az így nem látóként született gyermekek szemeit megjavíthatják. A Prakash programban öt kiválasztott gyermek esetét részletesebben is kivizsgálták az amerikai kutatók 2007-es indiai útjuk során. A vakon született gyermekek 8 és 17 közöttiek voltak. Négyüket szürkehályogra, egyiküket pedig homályos szaruhártyája miatt műtötték meg.
VAN-E LÁTÁS TAPINTÁS NÉLKÜL?
A sebészeti beavatkozások után 48 órával eltávolították szemükről a kötést. A gyermekek az első teszten még a tapintásukra hagyatkoztak. Egyértelműen nem tudták azonosítani, mit látnak. Egy hét után azonban drámai javulást tapasztaltak. 6 és 12 hónap után működik arcfelismerés, és a komolyabb vizuális feladatokat megoldhatók.
Habár fejlettebb a tapintásuk – mint az átlagos embernek – ők sem “tapintottak” a látásukkal. Azaz nem tudták felismerni látottakat tapintás nélkül, hiába feltételezhették náluk a keresztmodális észlelést.
A vizsgálat arra is fényt derített, hogy az agy utólagosan nagyon gyorsan képes megtanulni látni, és értelmezni a szemünk által érzékelt fényingereket. A Prakash-tanulmányok – amellett, hogy végleg pontot tettek egy több évszázados problémára – igazolják, hogy sokkal rugalmasabb az agyunk, mint ahogy azt eddig gondoltuk volna.
AJÁNLOTT LINKEK:
Cikk a Prakash projektről (PhysOrg)
A kísérletről szóló tanulmány (Nature Neuroscience)
Tudd meg, milyen vaknak lenni! (Láthatatlan kiállítás)
Mi az az észlelés? (Wikipedia)
Molyneux kérdés (Wikipedia)
