Az ember 50-10 ezer éve beszél. De a nyelvtörténet nem képes ennyi időre visszamenően rekonstruálni az egykori szavakat és hangokat. A nyelvészek körében még az is vita tárgyát képezi, a modern emberi nyelv több vagy egy tőre vezethető-e vissza.
A nyelvtörténet időben a legtovább 9000 évre visszamenően tud következtetni az ismert nyelvek összehasonlításával, és a nyelvtöredékek felhasználásával. Az indoeurópai nyelvcsaládot ennyi idősnek tartják.
Quentin D. Atkinson biológus ezt Új-Zélandon a fonémák – kiejtett mással- és magánhangzók – matematikai vizsgálata alapján vezette vissza.
A kutató azt állítja a világ nyelvei egyre kevesebb fonémát használnak, minél inkább távolodnak Afrikától. Az angol nyelv mintegy 45 fonémát ismer, Hawaiin 13-mat (a magyar nyelvben 38 fonéma van). Afrikában bizonyos nyelvek száz hangtípust is megkülönböztetnek egymástól.
Atkinson elmélete azon a közelmúltban tett felfedezésen alapszik, mely szerint a fonémák gyarapodnak a nyelvben a beszélők számának növekedésével, azonban ha bizonyos népcsoportok leszakadnak, elvándorolnak, akkor a kisebb csoportban kevesebb hangzót fognak már használni, és ezeket is adják tovább a következő generációknak, melyekből újabb csoportok szakadhatnak le, ismét kevesebb fonémával. Tehát ahogy a világ nyelvi változatossága nőtt, a nyelvekben a fonémák száma egyre csökkent.
A nyelvtörténészek vegyesen reagáltak Dr. Atkinson elméletére. Donald. A. Ringe, a Pennsylvaniai Egyetem nyelvésze úgy fogalmazott, még túl korai lenne eldönteni, Atkinson ötlete helyes-e, de szerinte a legérdekesebb nyelvészeti tanulmány, amit az utóbbi évtizedben publikáltak.
AJÁNLOTT LINKEK:
Tudj meg még többet Dr. Atkinson elméletéről! (The New York Times)
Cikk a Dél-Afrikai bábeli zűrzavarról (Economist)
Mi az a fonéma? (Wikipedia)
