Bár az áramszolgáltatás folyton megszakad, időnként rossz minőségű az internetes összeköttetés, a hangszórók sem mindig működnek, Szantos szerint a kelet-indiai Bihár állambeli falucska, Csamanpura iskolásai számítanak rá.
Az ingyenes telefonösszeköttetést és videokonferenciát magában foglaló szolgáltatással a tanulók kivetítőn követhetik az órákat.
“A gyerekeket kezdetben teljesen elbűvölte a technika, mára már megszokták” – idézte fel a 34 éves mérnök, aki maga is a falu szülötte. Mint mondta, vidéken nehéz iskolába járni, serdülőként neki is 12 kilométert kellett biciklizni ahhoz, hogy eljusson a szomszédos város középiskolájába.
Egyik otthoni látogatásakor döntötte el unokatestvére, Csandrakant Szing, aki szintén mérnök, hogy iskolát alapít 6-12 évesek részére. Nemzetközi szintű oktatást akart biztosítani azon az isten háta mögötti településen élő gyerekeknek, ahol akkor villany sem volt. A mérnök, aki annak idején petróleumlámpa fénye mellett tanult, barátaival együtt állta a Csaitanja Gurukul nevű magániskola költségeit. Áramfejlesztőket hozatott, kiképzett 16 helyi tanítót, majd a Skype segítségével szakembereket – köztük az unokatestvérét – kapcsolt be a munkába az ország minden részéből.
Az iskola tavaly nyílt meg 500 tanulóval. Ötvenen ingyen tanulhatnak, a többiek a szüleik pénztárcájától függő tandíjat fizetnek. A Skype-órák kötelezőek, hétvégén és esténként a hagyományos tanórák után tartják. Jelenleg hat tanár vesz részt a Skype-programban.
