A gázóriásba 2009. július 19-én csapódott be egy égitest, az ütközés okozta “sebhelyet” elsőként egy ausztrál amatőr csillagász, Anthony Wesley fedezte fel.
Az asztronómusok abból kiindulva, hogy a Jupiter “kisöpörte” gravitációs teréből az összes aszteroidát, kezdetben úgy vélték, hogy egy üstökös csapódhatott be.
A NASA bolygókutató részlegének, a Jet Propulsion Laboratory kutatói különböző infravörös teleszkóppal vizsgálták a “sebhely” változásait a becsapódás utáni első hétben.
A kutatók megállapították, hogy a becsapódás 3-4 Celsius-fokkal felmelegítette a Jupiter sztratoszférájának alsó rétegét.
“Ez a 3-4 Celsius fok nem tűnik túl soknak, ám óriási mennyiségű energia felszabadulásáról tanúskodik, mivel a felmelegedés hatalmas területet érintett” – hangsúlyozták a NASA tudósai.
A 200 és 500 méter átmérőjű aszteroida akkora lehetett, mint a balsorsú Titanic. Egy túlhevített gázokkal teli “csatornát” vájt ki a Jupiter légkörében, majd a felhők alatt felrobbant, 5 gigatonna TNT-vel egyenértékű energiát szabadítva fel. Ez 250 ezerszer meghaladja a Nagaszakira 1945 augusztusában ledobott amerikai atombomba erejét.
A robbanás hatalmas ereje óriási mennyiségű gázt és törmeléket lövellt fel az aszteroida által kivájt légköri csatornába. Majd amikor a törmelék “visszacsobbant”, felmelegítette a légkört.
A törmelék kémiai összetételét vizsgálva hidrokarbonátokat, szilícium-dioxidot, szilikátokat fedeztek fel benne, ám nem találtak szén-monoxid jelenlétére utaló jeleket. A NASA tudósai szerint az elegy kémiai összetétele sokkal inkább egy aszteroida, mintsem üstökös becsapódását valószínűsíti.
AJÁNLOTT LINKEK:
Bővebben a becsapódásról – angolul (Space.com)
