A mesterséges körülmények között létre hozott szonikus fekete lyuk igen rövid életű, űrbéli társaihoz képest nem körülötte lévő összes anyagot csak a hangokat nyeli el magában. A fekete lyuk olyan sűrű, hogy a hang benne az eseményhorizonton túl lendül, s már nem érkezik vissza belőle.
Az izgalmas kísérlettel a Hawking sugárzást – a fekete lyukakból folyamatosan kilépő sugárzást – szeretnék tanulmányozni, mely a hagyományos fekete lyukaknál létezik, de amit megmérni igen nehéz feladat.
A kutatók a szonikus fekete lyukat százezer lassított és legalacsonyabb kvantumállapotba hozott rubídium atom mágneses csapdázásával készítették el. Ezzel úgynevezett Bose-Einstein kondenzátumot alkottak.
Ahhoz hogy fekete lyuk jöjjön létre a tudósoknak annak a módját is meg kellett találniuk hogyan gyorsítsák fel az így létrehozott Bose-Einsten kondenzátumot szuperszonikus sebességre. A hangsebességnél nagyobb sebességgel száguldó részecskék mozgása egy szuperszonikus régiót hoz létre, ahol lényegében akusztikus fekete lyuk keletkezik. Ez elnyeli a fononokat, azaz – szilárd halmazállapotú testek rezgési átmeneteinek energiakvantumait -, így egy hangelnyelő objektum jön létre.
A “hanglyuk” létrehozása már önmagában is nagy tudományos teljesítmény. Azonban a fizikai értelemben szenzációsnak mondható, hogy a tudósoknak a kísérletben elsőnek a világon sikerült a részecskéket a Landau sebességen túllendíteni.
Azaz egy olyan sebességet értek el árammal, mely meghaladja a hangsebességet. A szonikus fekete lyuk mindig csak nagyon kevés ideig, mindössze húsz milli-másodpercig maradhat stabil állapotban.
AJÁNLOTT LINKEK:
Ismertető a szonikus fekete lyukról – angolul (PhysOrg)
Az eredeti tanulmány – angolul (Physical Review)
