A Torontói és a New Jersey-i Egyetem asztrofizikusai úgy döntöttek kísérleti körülmények között elemzik, hogyan megy végbe és zajlik le egy szupernóvarobbanás.
A szupernóva a Napnál nagyobb tömegű csillag végső, nagy robbanása, mely során a csillag fénye egy átlagos galaxiséval vetekszik. A szupernóva-robbanás során a csillag ledobja a külső rétegét, mely a környezetét hidrogénnel, héliummal és nehezebb elemekkel telíti.
A kidobott anyag általában gömb alakban tágul, miközben egyre ritkább lesz. Ha a szupernóva-robbanás közeli por vagy gázködöt nyom össze, ott megindíthatja újabb csillagok kialakulását, és nehezebb elemekkel szennyezheti azt a ködöt.
A kísérletben ennek szimulálására egy lángok mélyéből kibúvó buborékot használtak csillag gyanánt. A buborék könnyebb a lángnál, és hamar a felszínre emelkedik. A csillag külső héjának ledobását a gyorsuló füstkarikák érzékeltetik. A mozgás miatt a buborék állandóan emelkedik, s további láncreakciókat indít be, ahogy egy valódi csillag robbanása is. A kísérlet körülbelül tíz percig tartott.
“Egy igazi szupernóva sokkal viharosabb és energikusabb” – nyilatkozta Stephen Morris a torontói egyetem kutatója. – “Alapvetően egy csillagrobbanás felhajtó- és a gravitációs ereje hasonló a kísérletben látotottakhoz.”
AJÁNLOTT LINKEK:
Cikk a kísérletről – angolul (Gizmodo)
Szupernóva (Wikipedia)
