Egyes megállapítások szerint a Fokvárostól 57 kilométerre található Jóreménység fokánál találkozik egymással az Atlanti- és az Indiai-óceán. Ez azonban nem igaz, addig még utazni kell körülbelül 20 kilométert délre. Az sem igaz, hogy ez Afrika legdélebbre fekvő pontja, ahhoz még 150 kilométert kell megtenni dél-keletre az Agulhas-fokig.
A kiágazó félszigetet Fokföldnek nevezik, annak a legutolsó csücske a Jóreménység foka. A nevet II. János portugál király adta neki, mert ez a terület reményre és bizakodásra adott okot India meghódítására, kelet és nyugat hajóútjainak kiépítésére.
A portugál utazó, Bartholomeo Diaz kerülte meg először a kiágazást, 1488-ban. Ő a Viharok fokának nevezte el a területet, és tettével megnyitotta az utat a portugálok számára a kereskedelem beindítására. A reményt azonban nem ő, hanem az egyik legsikeresebb felfedező, Vasco da Gama váltotta be, ő volt az első hajós, aki szándékoltan indult el Indiába Európából.
Vasco da Gama utazásai:
A portugálok a spanyolokkal és a Velencei Köztársasággal szemben is presztízs küzdelmeket folytattak. Előbbiek Kolumbusz révén felfedezték az Új világot, utóbbiak pedig a tengeri kereskedelem irányítóinak számítottak.
A portugál király az első Indiába vezető úttal Vasco da Gamát bízta meg. Az első útját négy hajóval (Sao Gabriel – ezt irányította Vasco, Sao Rafael – ezt testvére, Paolo vezett, Berrio és egy ismeretlen nevű), 170 emberrel 1497. július 8-án kezdte meg Lisszabonból. Indiába és vissza több mint egy egyenlítői távot tettek meg. 55 ember és két hajó tért vissza épségben.
13 hét után novemberben érték el a Jóreménység fokát, és csak egyszer pihentek, így ők töltötték a leghosszabb időt a nyílt óceánon (több mint 6000 mérföldet) tettek meg egyhuzamban. A Jóreménység fokán természetesen zord idő volt, hat napig telt megkerülni a szakaszt.
1497. december 16-án érték el azt a pontot, ahonnan Bartholomeo Diaz visszafordult, a karácsonyt pedig egy olyan sziklánál töltötték, amelyet a mai napig – miattuk – Natalnak, karácsonynak neveznek.
Tavaszra elértek Mozambikba, amely kifejezetten fejlett vidék benyomását keltette, a helyiek tökéletesen ismerték a tengeri, Indiába vezető utakat, tele voltak fűszerekkel, arannyal, ezüsttel. Mikor megtudták, hogy Gamáék nem arabok, ellenük fordultak, féltették pozíciójukat. Nagy nehezen sikerült csak megegyezniük és szövetséget kötniük. Vasco da Gama 1498. május 20-án ért el Indiába.
Emlékező képek da Gamáról:
Kalikut városában kötöttek ki, majd da Gama ajándékokat küldött a helyi uralkodónak, Zamorinnak. Az általa küldött ajándékok (négy vörös ruha, hat kalap, korall ékszerek, egy adag cukor, bronz edények, két hordó olaj, egy hordó méz) triviálisak voltak, nem értették, miért nincs közte arany vagy ezüst. Végül az uralkodó levelet írt, da Gama pedig azzal és néhány fűszermintával tért haza Portugáliába. Egy évig tartott a hazaút, nem számoltak a monszunnal, majd a skorbut is támadt.
Da Gamát lelkesen fogadták, a későbbi király ki is nevezte India egyik tartományának uralkodójává később. (Még kétszer tért vissza Indiába, 1502-ben és 1519-ben.) 1524-ben halt meg.
Miután az emberiség tudatosította magában a Jóreménység foka környékének szépségét, jelentőségét és a kihívást a terület meghódítására, sok hajós gondolta úgy, hogy nekivág az útnak. Többen azonban nem tértek vissza, mert a Jóreménység fokánál mindig nagy viharok tombolnak.
1857-ben építettek egy világítótornyot a balesetek csökkentésére, ezt 1913-ban felújították. A torony minden harminc másodpercben felvillan, tízmillió gyertya fényével világít, melyet 63 kilométeres távolságból is lehet látni – ha épp nem ütközik az ember a sok hajóroncs egyikébe. A terület az UNESCO Világörökségének része.
AJÁNLOTT LINKEK, FORRÁSOK:
Vasco da Gama életpályája
Vasco da Gama első útja Indiába
A Jóreménység foka és da Gama – videó
Angol oldal da Gama utazásairól
