A Mercury Caledonian című lap számolt be arról a furcsa és első hallásra komolytalannak tűnő elméletről, mely szerint a skótok az ókori egyiptomiaktól származnak.
A mítosz szerint – melyet egy Manetho nevű történetíró írt le i. e. 300-ban – egy Scota nevű száműzött egyiptomi hercegnő vagy királynő Skóciába utazott, és telepedett le. Scota pedig nem más, mint Anheszenamon, Ehnaton és Nofertiti lánya, azaz Tutanhamon egykori felesége lehetett.
Az egyiptomi hercegnő először Spanyolországba ért ezer követővel és bőséges ellátással. Onnan Írországba juthatott el Ralph Ellis történész szerint. Ezt bizonyíthatja egy egyiptomi sírokban talált ékszerekre emlékeztető Írországban talált nyaklánc is.
Írországból legrövidebb hajózási útvonal Skóciába vitte Scotát, a fáraók családja így telepedhetett le a mai Nagy-Britannia északi részén.
A történészek csak egy “szép mesének” tartják a történetet, hiszen semmilyen közvetlen bizonyíték nem bizonyítja a skótok egyiptomi származását.
Az elméletet cáfolná az is, hogy a Királyok völgye 21 sírban talált két múmia egyike lehet Anheszenamon.
A DNS-elemzések szerint az ott talált női múmiának köze van Tutanhamon bebalzsamozott gyermekeihez. Ha így van nem ő lehetett Scota, és minden bizonnyal soha nem hagyta el Egyiptom földjét.
Egy másik történet szerint, melyet az ír Lebol Gabála Érenn krónia ír le: Scota egy Cingris nevű fáraó lánya volt, aki a babiloni Feneus Farsaid, Niul nevű fiához ment férjül.
Niul Szíriába utazott Bábel tornyának összeomlása után. Niul jól beszélte a különböző nyelveket, így kérhette meg Scota kezét is.
Socta és Niul fia Goídel Gaels egyesítette a gael nyelveket még az ókori Egyiptomban.
Goídelt azonban száműzték, és a mai Spanyolország területén telepedett le.
Ott fia született Míl néven, akiknek a gyerekei Eber Finn és Eremon lettek az első kelták Írországba.
