Pár hete írtunk róla: a volt perui nagykövet, Kaleta Gábor egy évet kapott két és fél évre felfüggesztve, valamint 540 ezer forintos pénzbüntetés fizetésére kötelezték azért, mert 19 ezer pedofil tartalmú képet tárolt a szolgálati laptopján. A megdöbbentő eset arra ösztönöz, hogy a szülők jobban megfontolják, milyen tartalmakat tesznek közzé a gyerekeikről a neten. A párbeszéd indulásában szerepet játszott az üggyel kapcsolatban megszólaló Lilu, televíziós műsorvezető is, aki szerint számolnunk kell azzal, hogy
Kaleta Gábor köztünk él.
Egyáltalán nem meredek feltételezés, hogy a saját gyerekeinkről feltöltött nyaralási fotók pedofilok képgyűjteményeiben végezhetik, mivel a közösségi média remek terep a nézelődésre. Szinte mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, aki a szülinapi bulikon és bizonyítványosztásokon készültek mellett akár pelenkás, félmeztelen képeket is megoszt a nagyvilággal lájkokra várva.
Egy első blikkre ártatlannak és cukinak tűnő kép később kellemetlen következményekkel járhat, figyelmeztetnek rá egyre gyakrabban az adatvédelmi szakértők.
A neten hiányzik a félelemérzet
Hétköznapi felhasználóként hajlamosak vagyunk alábecsülni a neten ránk leselkedő veszélyeket. Úgy gondoljuk, hogy a kiberbűnözők számára unalmasak vagyunk, sokan pedig csak a filmekben, hírekben hallanak ilyen jellegű visszaélésekről, közvetlen környezetükben ritkán, vagy egyáltalán nem.
Egy korábbi interjúnkban Keleti Arthur, a T-Systems biztonsági stratégája is hasonlóan nyilatkozott azzal kapcsolatban, hogy nem vesszük eléggé komolyan az internetes fenyegetéseket. A fizikai térben lévő veszélyt az emberek értik, de a logikai tér, az internet olyan absztrakció, ami nem kézzelfogható. A kibertérben egy másféle magatartást kéne tanúsítanunk, ami még nem fejlődött ki – a veszélyérzetünk általánosságban sem olyan erős, mint a fizikai térben.
„Nem érzékeljük valós fenyegetésként azt sem, hogy a kicsikről megosztott képek rossz helyre kerülhetnek, például a dark web kétes fórumaira” – fejtette ki a 24.hu számára Dr. Baracsi Katalin internetjogász. Érdekes korban élünk, mert a szülők jelenlegi generációja hagyományos fényképalbumokon nőtt fel, míg napjainkra már természetesnek számít, hogy a mobilunkkal mindent megörökítünk. Csak hogy míg a papíralapú fényképalbumokat nem nézheti meg bárki, addig az internetre feltöltött, nyilvános fotóalbumokat igen, ami elsősorban adatvédelmi probléma. Sok esetben a szülők nem gondolják végig, hogy ezzel saját maguk szolgáltatják ki a gyereküket másoknak.
Úgy gondolom, hogy a szülői minőségnek van egy olyan mítosza, hogy a jog kizárólagos a gyerek felett, meg lehet vele csinálni bármit. Ebbe beletartozik az őket ábrázoló fotók készítése és közzététele. A valóságban ez azonban nem így van
– mondta Dr. Baracsi.
Digitálisan is elrabolhatják a gyereket
A nem elég tudatos internethasználat egyik hozománya, hogy még felnőttként sem ügyelünk kellően az úgynevezett digitális lábnyomunkra. Az online térben akarva és akaratlanul ott hagyjuk a nyomainkat, interakciók, kommentek, kedvelések, posztok, kereséseink formájában, amiket algoritmusok elemeznek a profilunk felállításához. Ezen alapulnak a célzott hirdetések, de napjainkban már a munkáltatók is leellenőrizhetik a kiválasztási folyamat során a jelentkezőkről elérhető nyilvános információkat, például a közösségi oldalaikat. A képek posztolásával sok szülő maga kezdi el építeni a gyereke digitális jelenlétét úgy, hogy neki erre nem sok ráhatása van. A felvételekkel óvatlanul személyes adat is közzétehető, például egy oklevél kinagyításával kideríthető, melyik intézménybe jár a gyerek.
Az angol szaknyelvben „sharenting” néven emlegetik a tevékenységet, amikor a szülő a gyerekéről oszt meg információkat a neten, a parenting (nevelés) és a share (megosztás) összevonásából. Ezek alapján pedig ijesztően átfogó képet alakíthat ki egy hozzáértő.
Az amerikai Today Show egyik részében oknyomozó riporter beszélgetett egy családdal a közösségimédia-használatukról, miközben a háttérben megbíztak a biztonsági szakértőt azzal, hogy derítsen ki minél több mindent róluk pusztán a neten elérhető infók alapján. A szakember nagyon hamar kiderítette, hogy jellemzően melyik játszótérre és mikor szoktak járni. Így az elpotyogtatott információmorzsák akár becserkészésre is felhasználhatók.
Kevesen gondolnák, de már létezik a digitális gyerekrablás fogalma:
– meséli Dr. Baracsi, aki praxisában már hallott ilyen esetről Magyarországon is, amikor egy sportegyesület honlapjáról szedett le egy nő képeket.
A „rabló” motivációja az lehet, hogy neki nem lehet gyermeke, vagy épp egy olyan típusú csemetét szeretne, akiről a képeket ellopja. A megosztó örömét leli a képekre érkező lájkokban és reakciókban, akár egy komplett látszatéletet is képes felépíteni, egyfajta internetes szerepjátékot játszva. Egészen megdöbbentő, de az ilyen játékoknak az Instagramon külön hashtag is van, a felhasználók a #AdoptionRP, #KidRP, #BabyRP , #OprhanRP kulcsszavakat használják. Az Amerikai Egyesült Államokban pedig valódi rablás nélkül a fotók újraosztása nem számít bűncselekménynek.
Ennél ugyanakkor sokkal reálisabb veszély lehet a gyermekünk számára a kortársak általi csúfolás, megszégyenítés. Amit adott pillanatban cukinak vagy ártatlannak tart a szülő, néhány évvel később kifejezetten megalázó lehet az idősebb gyerek számára: a csúfolás pedig súlyos sebeket ejthet a lelkén. A pelenkás, csokis szájú fotó posztolása később akár egy traumát is jelenthet.
Nagyit is bepereltek már fotókért
Az adatokkal történő visszaélés és a zaklatás mellett további probléma lehet a szülő-gyerek, akár nagyszülő-unoka közt kialakuló konfliktus. A beszélni nem tudó kisgyereknek még nincs túl sok eszköze arra, hogy megvédje magát a szülő túlzott megosztása ellen, de később igazságot követelhet,
Bíróságra vitte az ügyet egy 18 éves osztrák lány is, aki éveken át könyörgött szüleinek, hogy szedjék le a róla készült fényképeket. Több mint ötszáz fényképet osztottak meg róla 2009 óta a Facebookon a megkérdezése nélkül, a lány közlése szerint a fotók között számára rendkívül kínos felvételek is voltak kiskorából, mint amikor bilin ülve vécézni tanul, vagy babaként meztelenül fekszik a bölcsőben.
Idei eset, hogy egy holland nagymamát az unokáiról készült, közösségi oldalakra felöltött képeinek törlésére kötelezte a bíróság, emellé pénzbüntetést is kapott. A döntés szerint a nőnek a Facebookról és a Pinterestről is törölnie kellett az unokáit ábrázoló, a szülők engedélye nélkül posztolt képeket. Az ügy azt követően került bíróság elé, hogy a nagymama és lánya nem tudták rendezni a vitát. A gyerekek anyja többször kérte a nagymamától, hogy törölje a közzétett felvételeket.
A bíró úgy döntött, hogy az ügy az Európai Unió általános adatvédelmi rendeletének (GDPR) hatálya alá tartozik. A GDPR nem vonatkozik adatok „pusztán személyes” vagy „otthoni” felhasználására, de ez a kitétel az esetre nem volt érvényes, mivel a fényképek közösségi oldalakon való nyilvánossá tételével azok széles közönség számára váltak elérhetővé, és azokhoz harmadik fél is hozzáférhet. Dr. Baracsi szerint így Európában a sokat hivatkozott GDPR is egy plusz védelmi kört von a gyerekek köré.
Amikor már a pénzről szól
Dr. Baracsi szerint az is problémás, hogy egyes influencerek reklám céljából készült posztokhoz használják fel a kicsiket, hiszen az ilyen tartalmak általában rengeteg lájkot kapnak. Ez főleg az Instagramon jellemző, de a TikTokon is vannak olyan kihívások, amikben a szülők kifejezetten gyerekekkel végeznek el különféle feladatokat, amit nem is a pénzért, hanem a figyelemért és a reakciókért csinálnak. Kisebb felháborodás alakult ki nemrég, mert egy TikTok-trendben a szülők arról készítettek videókat, hogyan reagál a gyermekük, ha meglepetésből hideg vízzel öntik le őket –
Lilu is kitért a Kaleta-ügy kapcsán a reklámozás jelenségére. Instagram sztorijában feltette a kérdést, hogy a gyerekeiket kiárusító celebek, influenszerek vajon gondolnak-e a pedofilokra, amikor a gyerekeikről készült képeiket feltöltik a reklámok miatt – ő ezért sem mutatja gyerekei arcát a közösségi médiában.
Dr. Baracsi szerint sok esetben még olyan korú gyerekekről van szó, akik nem tudnak döntést hozni. A jog is azt mondja, hogy helyettük a szülők dönthetnek, de a szülőnek kell olyan felelősséget vállalnia értük, egyben nekik kell mérlegelniük, hogy egy reklámhoz felhasználják-e őt is, és hogy ez miként fog a későbbiekben hatni a gyerek személyiségére. Sok esetben ugyanis kérdéses, hogy ez magának a kicsinek élvezetet okozna, egy idő után ők is elfáradhatnak, tehernek érezhetik a folyamatos tartalomgyártást.
Ám ha a szülő megérzi a gazdasági hasznot, akkor a kontrollt is könnyebben elveszti. A munkajog Magyarországon egyébként szigorú szabályokat tartalmaz, és a gazdasági versenyhivatal is adott ki ajánlást influencerek számára – teszi hozzá az internetjogász.
Most akkor ne rakjunk ki semmit?
A folyamat valamennyire öngerjesztő, mivel a szülők közt egyfajta versengés alakul ki a közösségi térben: kinek a gyereke szebb, okosabb, viccesebb, így komoly csoportnyomás is jelen van. Nehéz ebben a helyzetben ellenállni, de a kulcsszó a mérték és a tudatosság.
Dr. Baracsi szerint ha fotókat osztanánk meg, akkor semmiképpen ne legyenek nyilvánosak, csak bizonyos ismerősi kör férhessen hozzájuk. Hozzunk létre olyan zárt családi csoportokat, amiben tényleg csak azok a személyek kapnak helyet, akiknek meg akarjuk mutatni a képeket.
Az Instagramon legyen privát a profilunk, és csak olyanok követési kérelmét fogadjuk el, akiket valóban ismerünk. A Facebookon szintén van rá lehetőség, hogy a posztok láthatóságát bizonyos körre szűkítsük, a megosztott képeken ne adjunk meg helyszínt. Érdemes elkerülni azt is, hogy a gyereket állítsuk be borítóképnek, vagy profilképnek. Még egy fokkal biztonságosabb, ha dedikált mappát készítünk a Google Fotókon, vagy más felhős tárhelyen, és csak meghívott e-mail címek férhetnek hozzá a mappákhoz.
Az internetjogász szerint fontos továbbá, hogy amikor már képes beszélgetni a gyerek, akkor a szülő elkezdje őt is bevonni, kikérni véleményét. Megkérdezni, hogy szeretné-e, hogy mások is lássák róla adott képet. Hiszen az ismerőseinket is előbb megkérdezzük, akkor a gyerekünket miért ne tisztelnénk meg vele? Szem előtt kell tartanunk a nagy igazságot rejtő mondást is, miszerint az internet bizony nem felejt.
Kiemelt kép: Getty Images
