A Lenovo S5 Pro nem mai csirke, legalábbis ha azt nézzük, hogy mennyi készülék kerül a piacra milyen rövid idő alatt. A Xiaomi például évente 10-15 új telefont mutat be, és előfordul, hogy egy széria életútja kevesebb, mint 1 év alatt véget ér. Az S5 tavalyi modell, így leginkább a Redmi Note 6 Pro-val érdemes összehasonlítani, már csak azért is, mert architekturális szempontból szinte teljesen megegyeznek.
A dobozban a szokásos dolgokat találjuk, az viszont muszáj kiemelni, hogy a mellékelt adapter gyorstöltésre nem képes, ami elég nevetséges spórolás. Ami a készülék külsejét illeti, alapvető szép, az összerakás minősége pedig remek: nem recseg, nem ropog. Ami érdekes, hogy a szemfüles észrevehetik a Motorola logót a hátlapon – valószínűleg egyes piacokon ezen márkanév alatt kapható a telefon.
így a „kameradudor” miatt a készülék billeg az asztalon. Alul Type-C porton keresztül tölthető a mobil, ugyanitt találjuk a jack portot, a hátlapon pedig ott a kiválóan működő ujjlenyomat-olvasó. Szenzorszigetből egy nagyobb változatot kapunk, ami nem különösebben szép, de azért megszokható. A készülék 170 gramm, ami nem a világ vége, a 6,2 hüvelykes méret pedig ma már nem tűnik különösebben nagynak, bár azért ennél kisebb mobilokat is találhatunk még, gondoljunk csak a Mi Play-re.
Szoftverben lehetne jobb
A A Lenovo S5 Pro Android 8.1 (Oreo) operációs rendszerrel érkezik, amit a Lenovo saját kezelőfelülete, a ZUI 5 egészít ki. Túl sok problémánk nem volt vele, de funkcionalitásban kevesebbet nyújt, mint a például a Xiaomi, a Huawei vagy a Samsung saját megoldása, ráadásul egész sok kéretlen szoftver van alapból a készüléken, ezeket mi gyorsan le is szedtük. A gesztusvezérlés, a Lenovo launch, az arcfelismerés és a kameravezérlés szoftveres lehetőségei viszont jópofák, szóval összességében mégsem felesleges a ZUI.
Amivel a legtöbb gondunk volt – és ez jó eséllyel szoftveres probléma –, az az automatikus fénymérés. Néha teljesen megbolondult, és vakító napsütésben úgy levitte a fényerőt, hogy már azt sem tudtuk eldönteni, hogy sikerült-e feloldami a mobilt vagy sem. Szintén idegesítő, hogy a mobil szoftveresen tudja az akkumulátor százalékos kijelzését, de a béna szenzorsziget miatt mégsem képes megjeleníteni, az ellenőrzéshez mindig le kell húzni az értesítési sávot.
Szerencsére bőven akadnak pozitív dolgok is. A porcesszor egy Snapdragon 636, amit egy Adreno 509 grafikus chip egészít ki – ez a kellemes középkategória, amit nem játékra, sokkal inkább a hosszú akkumulátoridőre hegyeztek ki. Ennek ellenére mindkét területen elég jól teljesít a telefon: csak a nagyon durva játékoknál (Iron Balde) érezhető szaggatás, az aksi pedig két napig gond nélkül kibírta.
A kijelzővel is abszolút meg voltunk elégedve: a 6,2 hüvelykre kifeszülő Full HD+ felbontás remek a különböző tartalmakat fogyasztására, ráadásul a fényerő is jó, és a képernyő a színeket is hűen adja vissza. Ami kifejezetten kellemes, az a ZUI alap skinje: a betűk hatalmasak, szinte egyszer sem ütöttünk el SMS-t vagy Messenger üzenetet. Ráadásul a prediktív szövegbevitellel sem nyaggat minket, ami általában az első dolog, amit kikapcsolunk, de ezt a szívességet előre megtette nekünk a gyártó.
Ezeknél a telefonoknál általában azt nem szoktuk díjazni, hogy a gyártó fontos dolgokat hagy ki a repertoárból, hogy a drágább készülékek felé terelje a vásárlókat. Itt viszont még a szenzorkészlet is majdnem teljes, van GPS, gyorstöltés, duális WiFi, a Type-C port mellett jack, két kártyás SIM tálca, amiből az egyikbe microSD adattárolót tehetünk. Talán az NFC-t és az infra port hiányát említhetnénk, de szerintünk ez már tényleg nem elvárható egy 53 000 forintért kínált készüléktől.
Kamerában erős
Hátul egy duális, 12+20 megapixeles szenzorokat rejtő összeállítást találunk, míg elöl egy 8+20 megapixeles duó kapott helyet. Nyilván az első páros az érdekesebb, ugyanis a második lencse segítségével kétszeres optikai zoom áll a rendelkezésünkre. Ez egyedülálló ebben a szegmensben, nincs kamu digitális nagyítás és hasonlók, ráadásul a képminőség is kifejezetten jó. Ha viszont nem várjuk meg a teljes fókuszt, pocsék képeket lőhetünk, szóval fotózásnál érdemes időt adni a technikának.
A színek élethűek, élesek a kontúrok, a nagyítás pedig jól jön, ha nem tudtunk közelebb menni egy állathoz vagy egy vízen úszó hajóhoz. A kromatikus aberrációt szinte nem is ismeri, a kamerarendszer egyetlen gyenge pontja, hogy felhős időben egy kicsit gyengébben teljesít. Az éjszakai képek elviselhetőek, plusz egy csomó szokásos opciót – bokeh, panoráma stb. – használhatunk a kamerapárossal. Ráadásul 4:3 és 19:9 között szabadon állítgathatjuk a képarányt, aminek sokan örülni fognak.
A videók maximális felbontása 4K 30 fps mellett, viszont a képstabilizálásról teljesen le kell mondanunk, és ez érezhető is a végeredményen. Vannak továbbá olyan mikrofokuszálások a képfolyamban, amik szintén el tudják rontani az összhatást. Az igazán gyilkos viszont az, hogy amennyiben mi is mozgunk (ahogyan az a videóban is látható), akkor ez teljesen hazavágja a technikát. Ráadásul a hang is botrányos: torz és elfojtott, de valószínáleg ezt egyedi hiba okozza.
Összegzés
Xiaomi Redmi Note 6 Pro vagy Lenovo S5 Pro? Nehéz kérdés, hiszen alapvetően mindkettő jó készülék, de az S5 memóriában és kamerában is előzi a Xiaomi készülékét, stabilitásban és a szoftver használhatóságában viszont a konkurencia a nyerő. Az sem mellékes, hogy a Lenovo automatikus fényerőszabályzója képes fura dolgokra, így mi mindig manuális módban használtuk.
Ha pusztán az ár-érték arányt vesszük figyelembe, akkor az S5 Pro a jobb kamera okán többe kellene, hogy kerüljön, de mindkettő 55 000 Ft körül érhető el. A Redmi Note 6 Pro egy szinte hiba nélküli alsó középkategóriás telefon, a Lenovóval viszont egyértelműen jobb képeket lehet készíteni – ezen a ponton pedig mindenki maga kell, hogy eldöntse, neki mi a fontosabb.
