Ha most landolnánk a Marson, nem hallanánk túl sok mindent a felszínen: talán a szél fújdogálását, esetleg néhány kőformáció roppanását, de még ezeket is csak kifejezetten ritkán, mivel olyan ritka a légkör, hogy a hang sem terjed igazán. Pontosan ezért lehetett olyan szép dalt komponálni egy marsi napfelkeltéből: nincs annyi zavaró tényező, mint a földi körülmények között.
Az Anglia Ruskin Egyetem és az Exeteri Egyetem kutatói adatszonifikáció segítségével csináltak zenét az Opportunity ötezredik megörökített napfelkeltéjéből: ez a módszer egyfajta fordított szinesztéziaként működik, ami a színekből és a fény-árnyék játékából dallamot készít.
Dr. Domenico Vicinanza és Dr. Genevieve Williams a Supercomputing SC18 konferencián mutatták be az elkészült dalt, amelyből itt meg lehet hallgatni egy részletet:
A Földön is lehetne hasonló módszerrel, adatszonifikáció segítségével ilyen dalt készíteni, de az annyira össze-vissza dallamokból állna, hogy élvezhetetlen lenne, annyi a zavaró tényező a képeken: felhők, árnyékok, állatok és a napfelkelte különböző árnyalatai is bezavarnának. A marsi napfelkeltének pontosan azért ilyen szép a dala, mert nincs sok minden az erről készült képen.
